Zelnik Ist­ván a Mátrából, erdész édesapja áthelyezése miatt került Zamárdiba, a Bala­ton mellé. Sövény Aladár lett itt a mentora, ő ismertette meg a keleti kultúrá­val, japánt tanított neki, és ő biztatta, hogy ne csak foglalkozzon a keleti kultúrával, de gyűjtse is az ottani tárgyakat. Az ő révén került Budapestre a Petőfi-gimnáziumba.

A középiskolában már megtanult öt nyelvet, majd Moszkvába, a nemzetközi kapcsolatok egyetemére került, ahol vietnami szakos lett. 1975–80 között dolgozott diplomataként Vietnamban és Kam­bodzsában, de egy betegség miatt haza kellett térnie. Később az unió ügyeivel foglalkozott, 1992-ben önállósította magát, üzleti tanácsadással foglalkozik, de szívügye elsősorban Délke­let-Ázsia.

A legújabb szerzemény

– A legfrissebb szerzeményem egy 19. századi, a Meidzsi-kor végéből való japán elefántcsont faragvány, egy különleges ülő csontváz (kép a címlapon). Szignált darab, egy belga bolhapiacon vettem. Az árus tudta, hogy értékes, de nem tudta, hogy egyedi. Ilyet utoljára Párizsban láttam az ottani műgyűjtők szalonja egyik kiállításán, az ott látott ár alapján azt mondhatom, hogy tized-áron jutottam hozzá. Külön­­legessége az, hogy egy darabból faragták, okimono ennek a neve. Egy ilyen darab elkészítése 2-3 hónapig is tartott – mondta el lapunknak Zelnik István.

– Ezeknek a faragványoknak az elkészítése nagyon sokáig tart. Nemrég Viet­namban, Hanoitól, a fővárostól 30 km-re egy faluban rendeltem meg különleges helyi rózsafából a múzeum bejáratának egyik díszét. Ezen a sárkánymintás oszlopon áll majd az a két óriási elefánt­agyar, amelyet most itt tartok az irodában. Ennek a két oszlopnak a kifaragása is legalább 3 hónapig tart majd.

Alkudozás

– Soha nem becsmérlem a tárgyakat, és nem becsülöm le a kereskedőt. Be­szél­getek, kérem, meséljen az adott tárgyról, mit tud róla, szerinte mennyire értékes, mert hogy én nem nagyon értek hozzá. Ami­kor a legutolsó, az előbb említett elefántcsont tárgyat vásároltam egy hónapja, rossz idő volt, először otthagytam a kereskedőt, majd visszamentem, de másra alkudtam. Meg­hívtam őt és a társait teázni. Először szinte elájultam a mondott ártól, majd ajánlottam a felét, míg végre megalkudtunk.



A múzeum előkészítése
– Két éve kezdődött meg az aktív előkészítése. Ma már visszabontották a belső részeket, a kiviteli terveken az utolsó vonalakat rajzolják, és november végétől elkezdődhet az építkezés. Az épületnek június közepére kell elkészülnie.

A múzeum kialakítását kurátorként egy Nancy Ting­ley nevű világhírű amerikai múzeológus végzi, az ő nevé­hez fűződik például egy nemrég Hous­tonban megnyílt, Vietnam művészetét bemutató nagy kiállítás. Novem­ber közepétől kezdi szakértőivel a gyűjtemény rendszerezését, osztályozását, válogatását. Tema­tikai és időrendbe szervezik a műveket.

Júniustól 2 hónap kell a múzeum berendezéséhez, az informatikai, biztonsági rendszer felállításához. A kertben szoborparkot és trópusi kertet alakítunk ki. Az ünnepélyes megnyitó 2010 szeptemberében lesz.
– Én olyannak ismertem meg ennek a térségnek a lakóit, hogy tudom, büszkék lesznek arra, hogy itt Európában lesz egy múzeum, ami az ő kultúrájuk „nagyköveteként” az ő világukat mutatja be – mondta el Zelnik István.

A KINCSEK JOGI HELYZETE

– Az is fontos, hogy sokkal jobb közszemlére tenni ezeket a tárgyakat, ahelyett, hogy a széfek mélyén és a magángyűjteményekben heverjenek. Ezenkívül szeretném világossá tenni, hogy a gyűjtemény legnagyobb része a gyarmati időkben került ki a térségből, és én a gyarmati tisztek, hivatalnokok, üzletemberek örököseitől vásároltam meg a legtöbb tárgyat. Nem tudok arról, hogy ebből a térségből bármilyen restitúciós, visszaszolgáltatási igényt nyújtottak volna be Fran­cia­országnak vagy Hollan­di­ának.

De ami még ennél is fontosabb: ha kiderül, hogy valami annak idején illegálisan (rablás, lopás, csempészés) került ki, és azt a múzeumok igazolják, akkor én azokat a tárgyakat kész vagyok visszaszolgáltatni. Sőt, azok közül a tárgyak közül, amelyekből nagyszámú darab van a gyűjteményemben, például a tyám aranytárgyakból, 100-150 darabot egy vietnami múzeumnak ajándékozok, ahol azokat Zelnik István adományaként fogják kiállítani. Ezek a tárgyak méltó módon lesznek kiállítva, és Délkelet-Ázsi­ának olyan kulturális hírverést csinálnak, amire ők is és én is büszkék lehetünk.

Az első tárgyak

– Egy libatojás nagyságú kőbéka volt az egyik első vásárlásom Vietnamban, még akkor, amikor első kiküldetésem alatt gyakornoki időmet töltöttem a hanoi állami egyetemen. Ez a kőbéka kultikus tárgy, a termékenységgel, a vízzel van összefüggésben.

Megismerkedtem egy man­darin családdal – a mandarinok voltak a vezető hivatalnokok –, amely sokat szenvedett a Ho Si Minh-érában, a 88 éves öreg­úr megjárta a táborokat is. Mivel jól beszéltem a nyelvüket, meg mertek kérni, hogy szerezzek nekik rizst, amit a követségünkről meg is tettem. Cserébe az öreg mandarin leemelt egy vázát a polcról, amelyről később megtudtam, hogy a Song-dinasztia korából való 13. századi kínai porcelán.

Vietnami barátaim révén ismerkedtem meg egy marseille-i családdal, amely őrizte a régi gyarmati korból, a dédszülőktől származó szobrokat. Nekik nem fűződtek már érzelmeik ezekhez a tárgyakhoz, egy garázsban tartották a gyűjteményt, és végül rá tudtam venni őket, hogy az összeset egy tételben nekem adják el. A szobrok egy, a Sziámi-öbölben elsüllyedt francia szállítóhajóról származnak.

Nyolc-tíz ilyen és más (arany-, ezüst-, porcelán- stb.) tárgyakból álló gyűjteményt vásároltam meg az elmúlt tíz évben, ez alkotja tulajdonképpen a gyűjtemény legértékesebb részét. Ezek tehát nem közvetlenül és általam kerültek Magyar­országra, hanem a gyarmati időkben már átkerültek Európába.

Indokínai Társaság

„A Magyar Indokínai Társaságot két éve hoztam létre
a Holland Kelet-indiai Társa ság mintájára, hogy segítse hazánk és a térség kapcsolatainak fejlesztését. Most dolgozunk ki egy 150 millió dolláros befektetési tervet, ami kiterjed a tudományos kutatásra, a mezőgazdaságra
és néhány kisebb ingatlan -fejlesztési programra.
Létrehozok még egy délkelet-ázsiai kutatóintézetet, az ELTE-vel pedig megállapodtam, hogy létrehozunk egy Délkelet-Ázsia-tanszéket, és öt diák kap Zelnik-ösztöndíjat.”

A MIT néhány nagy projektje:
– egy tízezer hektáros ültetvénygazdálkodás és az ehhez kapcsolódó feldolgozóipar létrehozása Kambodzsában;
– tudományos kutatás és együttműködés kialakítása
a régió országaival (Kam bodzsa, Laosz, Vietnam);
– a 10. századi khmer biro dalmi főváros, Koh Ker archeológiai, építészeti feltárása, kulturális örökségvédelmi adatbázisának elkészítése;
– Koh Ker falu felkarolása, egy „Életház” létesítése (oktatási, kulturális stb. központ);
– egy kutatóközpont és egy skanzen múzeum létrehozása Koh Kerben.


Az új múzeum látványterve; ez az Andrássy úti utcafront, hátul jobbra pedig egy újonnan hozzáépítendő lépcsőház


AZ ARANYRÓL Az aranyat a szilárd földkéreg alatti olvadt, forró magmából feltörő láva olvadt állapotban hozza magával különböző ásványokkal ércek formájában.

Az arany azon kevés fém közé tartozik, amelyek a földön termésfém formájában is megjelennek, mert nem oxidálódnak, nem vegyülnek szennyező elemekkel, ezért is nevezik nemesfémnek. Az arany ritkasága folytán került kitüntetett helyzetbe. Az arany kristályrács típusa szabályos lapközepes, olvadáspontja 1063 Celsi­us-fok, fajsúlya 19,3 kg/dm3. Az arany nem oxidálódik, az egyetlen fém, amely magas hőmérsékleten sem lép reakcióba az oxigénnel és a kénnel.

Magyarország fontos szerepet játszott a középkorban Európa aranyellátásában. III. András királyunk például 1300-ban egyetlen tételben 1000 kg aranyat adott el a velencei piacon.

Az aranygyűjtemény csoportosítása

• A mai Vietnam területén élt egykori kalóznép, a tyámok arany- és ezüsttárgyai
• A khmer birodalom aranytárgyai
• A délkelet-ázsiai fennsíkok letűnt királyságainak aranykincse
• Az indonéz szigetvilág törzsi királyságainak arany- és ezüsttárgyai
• Aranymaszkgyűjtemény (halotti, rituális és ünnepi maszko
• A térség egyéb országaiból származó aranytárgyak