Ezzel szemben Hannibal Lecter megformálója inkább úgy döntött, hogy egy újabb művészeti ágban próbálja ki magát. A zeneszerzés után most festeni kezdett.

Azt mondta egyszer, felesége, Stella Arroyave biztatta először hat éve, hogy kezdjen el festeni. Korábban nem is foglalkoztatta ez a gondolat?
– Kiskoromban szerettem rajzolni, csakhogy nem volt pénzem rajzórákra. De azért firkálgattam tovább, és amikor a feleségem meglátta egy vázlatom, azt mondta, kellene kezdenem vele valamit. Az esküvőnk alkalmából arra kért, hogy fessek hetvenöt képet a vendégeknek. Úgy tűnt, tetszenek nekik, szóval van értelme foglalkozni a dologgal.

Szerepeire rengeteget próbál. Mi van, ha fest?
– Igazi anarchista vagyok. Csak akkor szedem össze magamat, amikor szerepet tanulok. Egy szerepben felszabadít, ha biztos vagyok a szövegtudásomban. Amikor festek, azon gondolkozom, mit jelentenek a színek és hogyan mutatnak együtt, aztán csak nekilátok.

Egyszer azt nyilatkozta, végzett Hollywooddal. Még mindig Los Angelesben él, de esetleg tervezi, hogy otthagyja az álomgyárat, és festőként folytatja?
– Nem, mert élvezem a színészetet, csak nem keresek színészbarátokat, ebben az értelemben nem vagyok Hollywood része. Az élvezetért festek, nem gondolkodom a művészet értelméről. Csak élvezem.

Los Angeles inspirálja önt?
– Kolumbiai nőt vettem feleségül, aki rengeteg színt hozott a házba. Sokat utazom Kolumbiába és Mexikóba, ahol a művészeti élet élénk, és csodásak a színek.

A festészet mellett a zene is érdekli, hiszen zongorázik...
– Nem vagyok túl technikás, de naponta gyakorlok, és egész nehéz darabokat is el tudok játszani, például Chopin Scherzóját. Ez fitten tartja az agyamat, akár­csak a festés és az olvasás. A feleségem szerint őrült vagyok, mert az éjszaka közepén is képes vagyok felkelni zongorázni, de az agyam nem hagy pihenni.