Csakhogy a szóban forgó úr Réde polgármestere volt, a meglehetősen pajzán pózokban bővelkedő aktus pedig nem odahaza, a családi hálószoba diszkrét félhomályában, hanem a település centrumában, mindenki szeme láttára, a színpadon történt.

A háromkerekű motorok és triciklik napját tartották a településen, ehhez kellett egy vetkőzésben jártas nő, meg egy, a helyzettel nem visszaélő férfiember.

Merthogy, amint az utóbb kiderült, nem holmi örömlány vetkőzött félmeztelenre a rédei polgárok előtt, nem egy pénzért vásárolható cemende bilincselte meg a település első emberét, nem egy céda volt az, aki a produkció csúcspontjaként levette a melltartóját és a polgármester fejére helyezte. Tanárnő volt az illető hölgy, régebben úgy mondták volna, hogy a nemzet napszámosa.

Ez lenne az ominózus videó, amelyet legnagyobb sajnálatunkra, nem tudunk bemutatni rovatunk olvasóinak

Az sajnos nem derült ki a hírekből, mit is tanított a szemrevaló fehérnép, leginkább nyelvi tagozatos lehetett, mert a felvétel tanúsága szerint meglehetősen összevissza nyalta-falta a polgármestert. Ha lenne még kézimunka nevű tantárgy, erre is gyanakodhatnánk, bár ezt a lehetőséget inkább elvetjük, még félreértésekre adhat okot.

Hogy mi visz rá egy pedagógust a nyíltszíni, ölben történő félmeztelen vonaglásra, az külön kutatást érdemelne – lehet, hogy a tanároknak beígért, ám egyelőre bizonytalan ideig elhalasztott fizetésemelés hiánya is közrejátszott abban, hogy hősnőnk ilyen szerepre vállalkozott.

Még ennél is pikánsabb kérdés, hogy a történet másik szereplője, a szűkebb pátriájában népszerű polgármester miért adta a fejét ilyen mutatványra. Ha száz évig élnek, akkor sem fogják kitalálni: nem a buja bájak vonzották a város első emberét, hanem kizárólag a köz érdekében vállalta a szokatlan szereplést. A táncosnő-projekt ugyanis úgyszólván már haladó hagyománynak számít Rédén, ám az idén, tekintettel a női szereplőre, egy minden tekintetben megbízható férfiembert kerestek a produkcióhoz.

Olyan embert, aki nem fogdossa, nem tapizza a tanárnőt.
Ez volt az előfeltétel, s – nyilván kizárásos alapon - a polgármester úr volt a legjobb választás. A többi férfi vagy visszariadt a lehetőségtől, vagy az említett fogdosási fogadalmat nem lett volna képes megtartani.

A polgármester csak azt furcsállja, hogy egy hónappal a történtek után került fel a világhálóra a videó. Választás jön, mondja, a politikai ellenfelei kívánják lejáratni. Lehet, hogy tényleg így van, nem tudhatjuk. Ám még az sem kizárt, hogy ezzel a fellépéssel csak tovább növeli a népszerűségét, és a választók legföljebb azért hibáztatják, mert – és ez valóban nem vall profi politikusra – megtartotta az ígéretét.

Vagyis azt, hogy bármennyire is kézzelfogható lett volna a lehetőség, egyetlen ujjal sem nyúlt az ölében kéjesen vonagló tanerőhöz.