Amikor Christian Loubou­tinnal telefonos interjút készíthetek, még zajlik a futball-vb. Épp egy francia meccs közepébe telefonálok bele – udvaria­san kéri, hogy fél óra múlva hívjam újra. A franciák vesztettek Mexikó ellen, de a cipőtervező nem
szomorkodik.
– Mexikóra fogadtam. Voltam már ott, nagyon szeretem azt az országot. Nagyon örülök, hogy nyertek – mondja.

Ahogyan ebből is lát­szik, Louboutin a váratlan dolgok embere. Cipői, melyek Jimmy Choo és Manolo Blahnik fölé helyezték,
ennek bizonyítékai.

Melyek a divattal kapcsolatos legkorábbi emlékei?
– Tizenkét éves voltam, Cannes-ban vakációztam, és egy barátommal együtt teljesen véletlenül bekeveredtünk a filmfesztivál forgatagába. Láttunk egy nőt, akit rengeteg fotós vett körül, és egyre csak készítették róla a képeket. Dél volt, mégis estélyit viselt, a haja kontyba volt tűzve. Sosem láttam ilyet azelőtt.

És a női cipők készítésével kapcsolatos első élménye mi volt?
– A lánytestvéremen keresztül történt a dolog. A hatodik emeleten él­tünk, és én a legtöbb időmet a legfiatalabb nővérem társaságában töltöttem – még ő is tizenkét évvel idősebb volt nálam. Előttem ment fel a lépcsőn egy telitalpú parafa szandálban – nem értettem, hogy hogy képes egyáltalán járni ilyen cipőben. És a kabaréműsorok is nagy hatást gyakoroltak rám, szerettem volna show-girlöknek cipőt ké­szíteni. Nem tudtam, mi a divat, tizenkét éves voltam, de nekik akartam tervezni.

Ha már a színpad világáról beszélünk – nemrég szerepelt a FashionAir portál zenés kisfilmjében. A színpadra vágyna?
– Mindig is szerettem táncolni. Ha elmentünk egy klubba, én nem megfigyelőként voltam jelen, mindig benne voltam
az ese­mények sűrűjében. Nagyon kedvelem a Fa-
shionAir készítőit, ezért vállaltam a dolgot. Meg­nézni fájdalmas volt, túl maga­biztos voltam, és túl szűk volt a nadrágom is...

Ma mindenki ismeri a nevét és a cipőit. Mikor jött el az
a fordulópont a karrierjében, ami eddig vezette?
– Nem fordulópontról beszélnék, de 2001. szeptember 11. fontos dátum volt. Akkor volt tízéves a cé­gem. Túléltem vele tíz évet, nehéz volt látni, ahogy minden más összedől. De a gazdasági világválságot is túlélte.

Ön túlélte a legnagyobb gazdasági összeomlást. Úgy tűnik, a nők vásárolnak cipőket, akármi történjék. Mi az a cipőkben, amiért akár­milyen mélyre hajlandók a nők a pénztárcájukba nyúlni?
– Azt gondolom, a cipők valahogy kapcsolódnak a szexualitáshoz. És a ci­pők szoros kapcsolatban vannak az aggyal is. Megváltoztatják a nők testbeszédét, megváltoztatják egy nő viselkedését azzal, hogy jobban tudatában lesznek a testüknek. Még az is, aki elégedetlen a teste többi részével, szeretheti a lábait. A nőknek sok­kal kevesebb a bajuk a lábfejükkel, mint bármely másik testrészükkel.

Nagyon sok divatbemutatón viselik a modellek az ön cipőit. Hogyan dönti el, hogy ki­nek dolgozik és kinek nem?
– Három dolog dönt: a tehetség, a kapcsolat a márká­val, és az, hogy van-e üzenetük és képesek-e azt közvetíteni. Szeretek fiatalokkal dolgozni, olyan tervezőkkel, akiknek tényleg kell a segítség, akik ott tartanak, hogy vagy sikeresek lesznek, vagy abba-hagyják az egészet.

Hány show-t vállal egy évben?
– Nem nagyon számolom, állandóan dolgozom. Amiben meghúzom a határt, az az, hogy nem viszem haza a cipőket. Nem akarom, hogy a munkám hazajöjjön velem. Évekig
az irodámban éltem, mindenki azt kérdezgette, hogy nem akarok-e ma­gamnak egy rendes lakást is. Ma már van egy lakásom, ha pedig dolgozni akarok, akkor bemehetek az irodába, ahol ehhez minden adott. Egyébként szeretek dolgozni.

Sok ember számára az ön cipői a szexualitás szimbólumai. Ön szerint mi szimbolizálja a szexet?
– A hang szerintem ilyen dolog. És az okos emberek is nagyon szexik. Lehet, hogy valaki külsőleg na­gyon szexi, belül pedig buta. A flörtölni kedvelő embereknél is fontos, hogy okosak és viccesek legyenek. Ez a két tulaj­donság húzza meg a határvonalat az erotika és a pornográfia közt. Én szeretem azt is, ha csak sejtetnek velem valamit, ahelyett, hogy egy az egyben megmutatnák. Gondoljon csak a dekoltázsra, és ahogyan az a mellekre vezeti a tekintetet. Ugyanez a helyzet
a cipőkkel is. Nagyon sok nő mondta már nekem, hogy a kivágott cipőorr túl sokat mutat, hogy zavar­ban érzik magukat, ha ilyesmit viselnek. Mire én rámutatok, hogy szandálban vagy papucsban látszik minden lábujjuk. Azt szokták mondani, hogy szerintük az más. Persze, hogy az. Választás aközött, hogy megmuta­tunk mindent, vagy csak valamit. A sejtetés a legszexibb hozzá­állás.

Miért a magas sarok mellett tette le a voksát?
– Azt hiszem, ez egy cipőtervező számára természetes dolog. A magas sarok szofisztikált, egy újfajta attitűdöt jelez, megváltoz­tatja a nő alakját is. A sarkak kopogása ikonikus hang. Én már felismerem csak a kopogásból, hogy tűsarokról, csizmáról vagy más cipőről van szó.

Van olyan cipő, amelynek nem szereti a hangját?
– A klumpa. Kitiltanám a földről, ha lehetne. Nem tetszik a hangja, nagyon fás.