Hogy többet tehessen, azaz eltüntesse a nem kívánt szakadékot, ahhoz 400 teherautónyi föld és hozzávetőlegesen 8 millió forint kellene, ennyi pénze azonban nincs a településnek. Marad hát az elkerítés, és marad a szakadék.
Ugyanakkor az is tény, hogy a somogybabodi szakadékból szép lassan turistalátványosság lett. Igaz, eddig csak néhány százan nézték meg, de ha javul a marketingje, és sikerül bekerülnie a jobb bédekerekbe, akkor még minden megtörténhet.
Egyelőre azonban semmi jel nem mutat arra, hogy Somogybabodon fel kívánnák futtatni a szakadékot. Ellenkezőleg: ha rajtuk állna, már régen eltüntették volna, hiába özönlenek oda a turisták, a 200 méter hosszú látványosság nélkül is jól el lennének a somogybabodiak.
Pedig nem nehéz belátni, hogy egy szakadékban korlátlan lehetőségek rejlenek, észre kellene venni, hogy amíg az önkormányzat az állami segítségre vár, addig is lehetne tenni valamit. Pénzt termelhetne a szakadék a babodiaknak, például úgy, hogy kulcstartókat gyártanának a szakadék fotójával, képeslapokat is lehetne nyomtatni, néhány ismerős, vagy megfizetett sajtómunkással pedig pr-cikkeket irathatnának. És akkor még a mostaninál is nagyobb számban özönlenének a turisták szakadék-nézőbe.
Idővel még egy kisebb büfét, netán kifőzdét is el tudna tartani a szakadék, helyi specialitásokkal és finom borokkal vonzaná az érdeklődőket, később még az sem kizárt, hogy egy kisebb panzió, netán négycsillagos hotel települhetne a szakadék közelébe, tájra néző, erkélyes szobákkal.
Mindez munkát adna a helybélieknek, hozná a pénzt, tán még hamarabb is, mintha csak az állami gondoskodására vásnának a szakadék szélén álló somogybabodiak. Viszonylag rövid idő alatt összejönne annyi a katasztrófaturizmusból, amennyiből magát a szakadékot is könnyedén be lehetne temetni. De akkor már nyilván senkinek nem jutna az eszébe ekkora ostobaság: ki az a hülye, aki levágná az aranyojást tojó tyúkot?
Logikai játék a számokkal
