Bevallom, elvonási tüneteim vannak. Nem a kezem remeg, nem alkoholra, cigarettára ácsingózom.

Egészen másról van szó. Per momentán arról, hogy reggel arra ébredek, hogy nem vagyok halálosan fáradt az előző esti meccsnézéstől. Mert jó, amíg tartott a futball világbajnokság, a legtöbb meccs este fél 11 tájban véget ért. Ez még viszonylag emberi időpontnak tekinthető, ám utána rendszerint nem volt könnyű azonnal elaludni. Fel kellett dolgozni az átélt izgalmakat, megbeszélni a barátokkal a gólokat, a vitás helyzeteket, levezetni a felgyűlt feszültséget – evolúció ide, evolúció oda, az emberi szervezet számára ez nem mindig egyszerű feladat.



Normál üzemmenetben jó dolog kipihentnek lenni, úgy kezdeni a napot, hogy nem ragad le az ember szeme. Ám most valamiért nem felhőtlen az öröm.

Nézem a képernyőt, meresztem a szemem, hegyezem a fülem: nem hallom azt az idegesítő duruzsolást, amitől egy hónapon át mást is alig lehetetett hallani.

Vessenek a mókusok elé, de két napja valami nagyon hiányzik a tévében sugárzott műsorokból. Egy fura, kellemetlen hangra gondolok soha nem múló tisztelettel, arra a hangra, amelyet a világ valamennyi táján a pokolba kívántak. Játékosok, edzők, nézők - mindenki.

Nem lehetett ellene tenni semmit, mert ha betiltották volna, azzal az afrikai kultúrális hagyományokra mértek volna csapást. Nem kicsit: nagyot.

Márpedig egy akkora csapást, mint amilyen a vuvuzela betiltása, biztosan nem bírtak volna elviselni az afrikai kulturális hagyományok.

Maradt hát a tévénézők és a helyszínen szurkolók arcul csapása, csak az ő szórakozásuk szenvedett csorbát.
Most meg hiányzik a hang. Olyan nagy a csönd, hogy bele lehet őrülni. És lehet érteni azokat a szavakat, amelyeket mások mondanak. Nem minden szó jó, amit kimondanak az emberek, ezért lehet, jobb lenne, ha újból vuvuzelásítanák a televíziót.

Persze, valójában nem ez az ostoba hangszernek csúfolt gyatra tákolmány az, ami hiányzik. Hanem a futball, az izgalom, a szurkolás légköre.

De nincs nagy baj, már csak körülbelül tizenkétezret kell aludnunk a következő, Brazílíában rendezendő világbajnokságig.

Addig meg ugye, már fél lábon is kibírjuk...