Manapság már a főváros utcáin, különösen a belvárosban is látni szendvicsembereket. A szendvicsembernek nem az a lényege, hogy szendvicset eszik, ellenkezőleg: ha a szendvicsember szendvicset enne, valószínűleg azonnal kidobnák az állásából, nem azért fizetik, hogy szendvicset
majszoljon, különösen, hogy nincs is rá pénze.

A szendvicsember önnönmaga a szendvics, a hasán és a hátulján egyaránt egy-egy tábla van, azon meg többnyire egy étterem hirdeti magát, hogy itt és itt a világ legolcsóbb áraival várja Önt a világ legjobb étterme! Vagy, teszem azt, egy ismert vándorcirkusz kürtöli világgá a szendvicsember által, miszerint, műsorunkban fellép a világ legnagyobb törpéje, aki civilben nem más, mint a Guiness könyvben is szereplő, alacsony termetű óriás.

A szendvicsember régebben főként idős, hajléktalan urakból tevődött össze, manapság azonban, hála a fejlődésnek, már igencsak bővelkedhetünk fiatal, hajléktalan urakban is.

A szendvicsemberséghez nem kell semmiféle különös iskolai végzettség, mégis, a legjobb szendvicsemberek állástalan, vagy állásban lévő, ám éppen ezért alulfizetett tanáremberekből tevődnek össze, a legtöbbjük igen sok magyar verset tud fejből és viszonylag jó színvonalon képes törtekkel osztani, erre azonban munkájuk közben nincs szükség, a szendvicsember nem beszél, pedig volna mit mondania, de akkor kirúgnák, ami nem célja a szendvicsembernek.

A legismertebb szendvicsemberek valaha kalauzok voltak, vagy sarkkutatók. Letűnt miniszterek között viszonylag ritka, hogy valakiből szendvicsember váljék, ehhez másfajta tulajdonságok kellenek, ami nincs meg mindenkiben, különben mindenkiből szendvicsember lehetne, és akkor megnézhetnénk magunkat.