Depp az alkotásban, amelynek elkészítéséről Burton már tíz éve álmodott, valaha látott egyik legjobb formáját hozza. Az, hogy énekel és egyszerre játszik kítűnően, lenyűgőző. Nos, persze, többen megtették már ezt, de ne feledjük, Johnny Depp nem képzett énekes, a rendező is úgy kérte fel a szerepre, hogy korábban egy sort sem hallotta a színészt énekelni.

Sweeney Todd a kezdet kezdetén jó ember volt. Családjával boldogan élt, és nem tervezte, hogy egyszer, évekkel később a város legjobb borbélyából a város gyilkoló, majd az áldozatokból segítőjével együtt húsospitét sütő borbély lesz. Todd eredetileg csak azt a férfit, akarta megölni, aki elszakította őt feleségétől, és kislányától, azonban egy szerencsétlen véletlen folytán páciensei tucatját kezdi el legyilkolni. Ezáltal pedig futószalagon gyártja Mrs. Lowettnek a pitéhez való húst.

A két óra, amelyet a néző a moziteremben tölt pillanatok alatt elszáll. Ez idő alatt néha ugyan nem tudja eldönteni, hogy sírjon, rettegjen vagy nevessen attól, amit a képernyőn lát, de ettől jó az egész. Olyannyira jó, hogy a Sweeney Todd azon alkotások közé tartozik, amelyet nem kizárt, hogy többször is elmegyek moziban megnézni. A mű zenéje tartalmaz néhány fülbemászó dallamot, de igazából nem tudom mégérteni, hogy ez a musical, hogyan állta meg a helyét a Broadway színpadán, mert azért nem annyira eredeti a zenéje.