Batman-Bruce Wayne-nek saját lehetséges sötét oldalával kell szembenéznie a filmben, mialatt egy újabb veszteség feldolgozása és küldetésének esetleges feladása terheli gondolatait – az árnyalt érzelmek teljes skálája ott van Bale alakításában, ugyanannyira hiteles a denevérember szuperkütyüjei között, mint összetörten. Joker irracionális motivációrendszere, valódi őrülete, kifacsart logikája valóban Heath Ledger lényévé válhatott, legalábbis a vászonról ez süt le. Harvey Dent államügyész felemelkedésének, hősi pillanatainak és meghasonlásának bemutatása pedig Eckhartot dicséri, de meg kell említeni, hogy Freeman és Caine a tőlük meghozott magas minőséggel támogatják meg kollégáikat most is.
A sötét lovag rendezője, Christopher Nolan pedig tökéletes atmoszférateremtéssel fogja eggyé a 150 perce alatt egyre egységesebbé váló alkotást, amelynek világa a vége főcím kezdetére igazán sötét lesz. Erkölcsök és szabályok nélküli hellyé válik Gotham, ahol még az a jobbik eset, amikor kétséges, hogy Joker és Batman harcából ki kerül ki győztesen. Elismerő szavak illetik még a film zenéjét is, amely a hangulatnak nem aláfestője, hanem megteremtője is, köszönhetően Hans Zimmernek.
A film legnagyobb erénye az, hogy miközben nézzük, elfelejtjük, hogy moziban vagyunk, hogy ez csak egy film. Nézzük Jokert, a vegytiszta őrületet, és el sem akarjuk hinni, hogy Ledgert több ilyen alakításban már nem látjuk a vásznon. Nézzük Gothamet, és fel sem merül bennünk, hogy nem a valóság az, amit láthatunk, bármennyire is abszurdnak tűnik néha. Nincs rossz szövegrész, nevetségesre sikerült akciójelenet, hihetetlen pillanat, mert minden úgy kerek, ahogyan a vásznon látjuk. A sötét lovag az eddigi legjobb Batman-film.
Logikai játék a számokkal
