A második részben végre eljött a Cotton Club rajongók ideje, az együttes összes eddigi tagja együtt énekelte a Macskafogóból jól ismert Négy gengsztert. Nem kell mondanom, a karzatokon mindenki pipiskedve, a korláton lógva nézte a két férfit és az öt nőt, miközben éppen talajon lévő lábával ütemre rugózott.
Talán kevesen tudják, hogy az 1995-ben alakult Cotton Club Singers első fellépését a Budavári Labirintusban tartotta, az alapító tagok, Szűcs Gabriella, Zsédenyi Adrienn, Kovács Péter és László Boldizsár alig pár ember előtt énekelt. Mára kinőtték magukat, történt néhány személyi változás, hiszen Zséda helyére Kozma Orsi került, ahogy Kovács Pétert Fehér Gábor váltotta. Mára Bartus Patrícia és Mezőfi Gabriella kvártett női tagjai.
Visszatérve a koncertre, számos Sinatra-dalt hallhattunk, például a Fly Me to the Moont, az Impossible Dream-et és az It was a very good yeart. Természetesen nem maradhatott el az Abba-feldolgozások közül a Mamma mia és a legutóbbi Hofi-albumukról a Hajnal, alkony című dal. A ráadásban játszották el a New York, New York-ot és a közönség hatalmas éljenzése mellett a Thank you for the music című Abba-slágert, talán ez volt a csúcspont.
Vegyes érzéseim vannak a koncerttel kapcsolatban, hiszen a program sokszínűségére, valamint az előadók hangjára senki nem mondhat egy rossz szót sem, sőt, inkább magasztaló mondatok sorát kellene írni. Ugyanakkor a közönség jobban várta a Cotton Clubot, mely műfajában kevésbé illik a zsinagóga falai közé, mint az első, komolyzenei részt, mely a szakrális helyen autentikusabbnak tűnt, mint a West Side Story egyik dala.
Logikai játék a számokkal
