Krakkóban járva „kötelező köröket” kell tenni, főként, ha először tesszük, hiszen nem messze van Wieliczka a sóbányával, és illő a közeli Auschwitzot (Oswie­cim) is felkeresni. Vannak viszont olyan pontjai Krakkónak, amelyek kevésbé közismertek, s általában kimaradnak, ha egy hosszú hétvégénk van csak a városra. Pedig megéri belevetni magunkat Dél-Lengyelor­szág legpatinásabb városának ismeretlen kis negyedeibe, mert majdhogynem prágai hangulat, tipikus közép-európai utcácskák sora vár ránk. És ami fontos: tiszta, rendbe tett óváros, ami kiindulópontnak sem rossz.

Krakkó szíve az óvárosi főtér a Posztóházzal. Buda­pest roppantul sajnálhatja, hogy nincs egy ilyen élettel teli és kellemes tere. A középkorban a tér közepén álló Sukiennice már vásárcsarnokként működött, mára lényegében a borostyán és más lengyel szuvenírek első számú és legdrágább lelőhelye. Most épp renoválják, ami rá is fér az évszázados épületre. Körü­lötte telis-teli van a főtér és a környező sok utca jóféle éttermekkel, sörözőkkel.

A tér egyik oldaláról a híres Mária-templom tűnik fel, amely az egyik leggazdagabban díszített templom Lengyelországban. A turista, ha csak fényképezni, nézelődni akar, könnyen csalódhat: a lengyelek ma is nagyon vallásosak, sokan járnak templomba, egymást érik a misék, ilyenkor pedig a templomoknak csak kis területére engedik be őket.

Letérni a „főútvonalról”

A krakkói óváros rengeteg kis meglepetést tartogat. Két-három nap elég a bebarangolására, úgy, hogy a külső utcákban rendes áron nagyon finomakat lehet közben ebédelni. Érde­mes megkóstolni a zsureket, ami levesféle, és itthon elég nehéz rekonstruálni, viszont nagyon finom. Kihagyhatatlan, csakúgy, mint a bigos, a lengyel húsos káposzta – aki a székelykáposztát szereti, ezt sem fogja megvetni.

A vár felé haladva felújított épületek, rengeteg templom, szebbnél szebb homlokzatok, faragások sorakoznak, és persze a magyar vonatkozások Báthori sírjától a különböző egyéb emlékhelyekig. A Prágán edződött utazónak viszont egy másik negyed, Kazimierz, vagyis a régi zsidónegyed fog a legjobban tetszeni a szűk sikátoraival, zsinagógáival. Mára azért is a turisták kedvence, mert rengeteg itt a klub, a rock- és dzsesszkocsma (még a külső városnegyedekben is találhatunk jó néhányat).
A belépők általában 1000 forint alatt vannak, minden este ki lehet próbálni egy klubot, nem fogjuk megbánni.

Ha elvágyunk már Krakkó­ból, akkor Wieliczka egy utat mindenképp megér.
A 4500 forint körüli belépő két-három órás lépcsőzést és föld alatti gyalogtúrát, valamint lélegzetelállító látványt tartalmaz. A felfelé vezető lift még mindig a régi, klausztrofóbiásoknak csak óvatosan ajánlott.

Auschwitzról felesleges bármit mondani, látni kell, mégpedig minél több embernek. A lengyelek nagyon szépen őrzik az emlékét azoknak a százezreknek, akik a gázkamrákban és a krematóriumban végezték. A magyar részleg egy ideje megújult: már nem a régi, meglehetősen dicstelen és anakronisztikus szövegek és installációk várják a látogatókat, egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, ha összehasonlítjuk más nemzetek emlékkiállításaival.