– Erre a kérdésre elég nehéz válaszolni, mert ma már ez a szó nincs benne a szótárunkban, pedig bizalom nélkül nem lehet dolgozni. Mögöttem negyven évnyi filmes és hetven évnyi élettapasztalat áll, így én a jövőben és abban is bízom, hogy tudok még filmeket készíteni. Ha most ebben a témában forgatnék, a filmem egy százéves férfiről szólna, aki zenei tanulmányokra jelentkezne: egy olyan kurzusra, amelyen száz év alatt lehet megszerezni a diplomát. Ez a magunkba, az életbe és a másokba vetett bizalom metaforája is lenne egyben.
Milyen szempontokat vesz majd figyelembe zsűrizés közben?
– Azt figyelem majd, mit akart mondani a filmek rendezője, és hogy hatással van-e rám az alkotás. Ez számomra sokkal fontosabb a technikai megvalósítás részleteinél.
Könnyebb ma egy amatőr filmes helyzete, mint az öné volt a hatvanas években, pályája kezdetén?
– Sokkal könnyebb. Manapság bárki hozzájuthat digitális kamerához, ezért túl egyszerű is ezeket a kisfilmeket elkészíteni. Az alapanyagokhoz is könnyebb hozzájutni. Régebben mindent sokkal jobban meg kellett gondolni, hiszen drága volt a forgatás - emiatt ma sok film mögött nincs már érték, gondolat.
Hosszú pályafutása során sok műfajban alkotott. Van kedvence ezek közül?
– Nincsen. Nekem a mozi a kedvencem.
Retrospektív vetítés is kapcsolódik a filmszemléhez az ön alkotásaiból. Mit gondol, mennyire festenek ezek hű képet önről?
– Minden filmem én vagyok. Teljesen mindegy, hogy melyiket vetítik le, az bemutat engem a közönségnek, egyikben sem vagyok benne jobban, mint bármelyik másikban.
Rejtekhely című filmje hamarosan a hazai mozikban is látható lesz. Mit kell tudnunk róla?
– Azt, hogy thriller: meg szeretné ijeszteni az olvasót. Ezen kívül nincs más üzenete. Egy filmnek szerintem három célja lehet: megindíthat, megnevettethet vagy megijeszthet. Ha ezekből egyik sincsen meg egy alkotásban, akkor már negyed óra után azon gondolkozunk, mi lesz a vacsora, és nem a filmre figyelünk.
Logikai játék a számokkal
