Holott ez a békés természetű leves igazán jámbor lélek, a vagyonomat teszem fel rá, hogy soha nem paráználkodott. A lucskos káposzta nagyívű étel, akár egy kecsesen nyújtózkodó lánchíd, benne a káposzta megdicsőülését tisztelhetjük, amit a Kárpátokról leszaladó szél ízét hordozó csombor és a mindenféle önmegtartóztatást villámgyorsan romba döntő kapor gazdagít.

S noha Németország Euró­pa igazi káposzta-szaktekintélye, ezen a területen szorosan ott állunk mögötte, bárcsak az egy főre jutó GDP-ről is ezt mondhatnánk. A magyar töltött káposzta, székelykáposzta, káposztás kocka, káposztás rétes komoly konkurencia, s most mindezt megfejeljük még a lucskos káposztával, e feledésre rá nem szolgált tömény levessel. Hogy a mérleg nyelve így a mi elsőségünk felé billen-e, azt ne firtassuk, mintaszerű küzdelem ez, ahol csak győztesek vannak.

Mi tagadás, övezik viták a lucskos káposzta konzisztenciáját: egyesek levesnek, mások főzeléknek tartják. Pedig a lucskos káposzta levesféle, sőt, egytálétel, de a főzeléknél magasabb rangú fogás, semmiképp sem összetévesztendő a paradicsomos káposztával. Amely étel igen jó a maga nemében, ám ettől még nem válik lucskos káposztává. Ennek ugyanis megvan a maga kritériumrendszere: fehér édeskáposzta kell hozzá, nem füstölt sertéshús, lehetőleg oldalas, ha nincs, akkor csülök, de leginkább mindkettő. Kell továbbá paradicsom, csombor és kapor. Ez a leves bármikor elkészíthető, de ősszel ajánlatos, amikor a közelgő tél már táplálóbb fogásokra inspirál, a káposzta harsogóan ropogós, és még friss kapor is akad.

Sütéssel kezdődik a főzés: 30-40 dkg karajt vágjunk fel a csontok között, ahogy adja magát, és némi sózás-borsozás után alaposan süssük körbe, míg elpirul. Szórjunk rá egy nagy fej, laskára vágott fehér káposztát, pár csipetnyi köménymagot, aztán helyezzük a káposzta közepére a nem túl nagy méretű – füstöletlen! – sertéscsülköt, és öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi.

A csombort kössük csokorba, és dobjuk a levesbe. Ha friss paradicsomot használunk – 2-3 darabot –, éles késsel ejtsünk keresztvágást a paradicsomok alján, és pár másodpercre forró vízbe mártva hámozzuk meg. A levesbe is márthatjuk, csak előtte jól mossuk meg.

A hámozott paradicsomokat vágjuk kis kockákra, és amikor a hús és a káposzta csaknem megpuhult – másfél órára számítsunk –, tegyük azokat is a levesbe. Utolsó felvonásként készítsünk rántást: egy fél fej apróra vágott vöröshagymát dinsz­teljünk meg pár evőkanál olajon, adjunk hozzá két evőkanál lisztet és pirítsuk zsemleszínűre. Ha paradicsompürét használunk – 2 kis dobozzal –, akkor azt is most keverjük a rántásba.

Aki tejfölösen szereti, az egy kis doboz tejfölt is most keverjen bele. Némi forró levessel engedjük fel, és ha már csomómentes, akkor öntsük a leveshez. A kaprot apróra vágva ekkor szórjuk a levesbe, hogy minél kevesebb ázzon ki megrészegítő illatából. Forraljunk rajta egyet, aztán ha kell, sózzuk-borsozzuk, s amennyiben szükségét érezzük, pár csepp fehérborecettel vagy balzsamecettel halványan savanykásra simogathatjuk.

Fehér kenyérrel csaknem akkora boldogság, mintha megértük volna az aranylakodalmunkat. Már akinek ez boldogság.