Elsősorban azt szeretnék kideríteni, hogy egyáltalán létezik-e még a rendkívül ritka faj. Az utoljára 1999-ben Ománban látott madár felismeréséhez egy, a szárnyasról készült képeket, potenciális tartózkodási helyeinek térképét és egyedi hangját visszaadó felvételeket tartalmazó felszerelést is kapnak a vállalkozó kedvű madárbarátok.

"Ez olyan, mint a Szent Grál keresése; meg kell találnunk a madarat, mielőtt túl késő lesz" - mondta Nicola Crockford, a kampány egyik fő kezdeményezőjének, a Brit Madárvédők Királyi Társaságának (BritainÍs Royal Society for the Protection of Birds) tagja.

"A következő télen veszi kezdetét a madár megtalálásáért indított eddigi legszéleskörűbb kutatás" - hangsúlyozta a természetvédő, hozzátéve, hogy a keresés Marokkótól Iránon és a mediterrán térségen keresztül egészen a Közel-Keletig terjed majd. A felkérés profi és amatőr madármegfigyelőkhöz egyaránt szól, a kezdeményezők fontolgatják, hogy díjat ajánlanak fel a vékonycsőrű póling megtalálójának.

A varjú nagyságú, egyedül Szibériában költő madár régebben rendszeresen volt látható nagyobb rajokban - főként a mediterrán térségben. A XX. században a vadászat és a madárnak otthont adó lápos vidékek elvesztése miatt a populáció drámaian megcsappant. Becslések szerint nagyjából 50 madár élhet még a világban - ha nem halt még ki teljesen a faj.

Crockford azt ajánlotta a kutatásban résztvevő madármegfigyelőknek, hogy hozzá hasonlóan töltsék le a mobiltelefonjukra a madár jellegzetes hangját, így álmukból felriadva is felismerhetik azt. Véleménye szerint még jobb, ha csengőhangnak állítják azt be, mert így sosem tudhatják, hogy egy vékonycsőrű póling közelén tartózkodnak-e, vagy csak megszólalt a mobiljuk.