A sóletról azt tartja a nép, hogy zsidó étel, és erős valószínűséggel igaza is van ebben, noha konkrét isteni kinyilatkoztatás nem született a témában. Hivatalos izraeli álláspont szerint a sólet már a Talmudban is szerepel – nagy dicsőség ez, felér egy Ábrahám mellé szerzett hellyel a menyországban –, s a szent szövegben chamin, azaz meleg néven említik. Hogy ebből aztán miként lett sólet, arra két magyarázat is létezik: az egyik szerint a szintén meleget jelentő francia chaud szóból, a másik viszont ragaszkodik a zsidó eredetvonalhoz, és állítja, hogy a sólet a jiddis schul-end kifejezésből származtatható. Ez eredetileg a szombat délelőtti istentisztelet végét jelentette, minekutána következett a sütőben péntek este óta illatozó sólet jó étvágyú eltűntetése.
A sóletet a magyar konyha már régen a keblére ölelte és saját arculatára formálta, így az örökletesen használt libacomb, sőt, füstölt libacomb mellé bekerült a magyar lelket megnyugtató füstölt csülök vagy tarja is. Hitvalló zsidó számára így tiltott eledel születik, de a kóser ételekre vonatkozó szabályokra nem érzékeny polgárok bátran fogyasztják, és többnyire dicsérik is utána. Ha nem dicsérik, akkor az csupán arra utal, hogy e derék polgárokat nem kínálták meg egy harmadik adaggal...
A sólet több ezer éves múltja és több ezer mérföldes vándorlása során sokat változott, de ha száraz fehérbabból, egész libából vagy füstölt libacombból készítjük és teszünk bele gerslit, azaz árpagyöngyöt, akkor nagyot már nem hibázhatunk. Mivel magam se kóser megközelítéssel főzök sóletet, nem vetem meg benne a füstölt tarjaszeleteket sem.
Sóletet főzni cserépedényben vagy római tálban a legjobb, s ha kibírjuk, pihentessük egy éjszakát, s az ízek olyan békességben borulnak össze, mint a Nabucco rabszolgakórusának boldogság-generáló kánonja.
Nyers liba esetében a feldarabolt madarat előbb pirosra kell sütni, ellenben ha füstölt libacomb került a tálba, akkor csak áztassuk pár órára vízbe, még inkább tejbe. A 40-60 dkg babot és ugyan- vagy feleannyi árpagyöngyöt is áztassuk be néhány órára legalább, és ha egy kanál valódi libazsíron megfuttatunk egy nagy fej felaprított hagymát, akkor rögtön rá is dobhatjuk a húsokat és a leszűrt babot-gerslit. Fűsze-rezzük 4-5 gerezd, a kés lapjával összenyomott fokhagymával, egy kávéskanál csípős pirospaprikával, egy csipet őrölt köménnyel és frissen őrölt borssal. Aki füstölt tarját is tesz bele, az szeletekben most helyezze a tetejére. Öntsünk rá annyi forró húslevest vagy vizet, amennyi nagyjából ellepi a húst és a babot, majd fedjük le és 180-200 fokos sütőben addig süssük, amíg megpuhul. A tapasztalat szerint 2-2,5 órára kell számítani.
Egyszer-egyszer nézzünk rá, hogy kell-e némi vizet utántölteni, az utolsó 10 percre pedig lekaphatjuk a fedőt, hogy a tarjaszeletek megpiruljanak. Ennyi idő alatt a bab vajpuha lesz, de megtartja csábítóan kerekded formáit, a húsok omlóssá válnak, akárcsak Jerikó falai a harsonák hangjára és az összezúzott fokhagyma utolsó lehelete is beleszáll a sóletbe.
Logikai játék a számokkal
