A Hormuzi-szorostól 3 kilométernyire lévő temetőben az Arszakida-dinasztia korában, Kr.e. 248 és 224 között helyezték végső nyugalomra a holtakat - olvasható az Archaeologica című régészeti, valamint az Iranian.ws. angol nyelvű iráni hírportálon. A térség egykorú lakossága halottait nem a földbe temette, hanem a felszínen apró kövekből "megágyazott" az eltávozottnak. Ezekre a kövekre fektették a tetemet, majd 50 centiméteres kőkerítéssel vették körül, s az építmény tetejére helyezték a sírkövet. A szertartás végén a sírkövön egy agyagedényt törtek szét, ez jelképezte, hogy az elhunyt földi útja végállomásához ért.

Az egyik sírban egy magzati pózban elhelyezett kisgyerek földi maradványaira bukkantak. Némely sírban semmilyen tárgyat sem találtak a régészek, más halottakat viszont gazdagon megajándékoztak hozzátartozói. A régészek a sírmellékletek tanulmányozásától remélnek többet megtudni a térségbeli lakosság társadalmi rétegződéséről.

Az archeológusok a nekropolisz mellett egy párthus város feltárását is megkezdték. A valamikori település területe a szakemberek szerint elérte a 100 hektárt. A párthus ókori iráni nép volt, nevet a Szeleukida Birodalom Parthia (Parthava) nevű tartománya után nyerte. Az Arszakida-dinasztia vezetésével a párthusok a Kr. e. III. század közepétől kezdve a Szeleukida Birodalom területeinek rovására építették ki a többek között Iránt és Mezopotámiát magában foglaló birodalmukat.

Hatalma csúcspontján, a Kr.e. I. században a Párthus Birodalom az Eufrátesztől Afganisztánon keresztül az Indusig, illetve az Oxosz folyótól az Indiai-óceánig terjedt. Fővárosa a babilóniai Ktésziphón lett, a legfontosabb párthiai városok Ekbatana, Szeleukeia, Ktésziphón és Hekatompülosz. Ardasir (Artaxerxész), a Szasszanida Birodalom megalapítója 226-ban elfoglalta a Párthus Birodalmat.