Az utóbbi, versenyprogramon kívül induló, Csehov Ivanovját feldolgozó alkotás Izlandon a Batman – A sötét lovag és a Mamma Mia! után a harmadik legnézettebb film volt tavaly. Kormákurral a film vetítése után beszélgettünk.

Hogyan gondolt a Titanicra győzelme után?
– Először is el kell mondanom, hogy én mindig is el akartam jutni Magyarországra, és ez nem olyan frázis, amit minden egyes országban elmondok. Valami mindig vonzott ide, Szabó István filmjeit is nagyon szeretem. Sokszor kérnek fel zsűrizésre, de idén tavasszal csak erre a felkérésre mondtam igent. A tavalyi győzelem híre egyébként egészen érdekes körülmények közt ért. Santa Fében forgattam, és a hotelben éppen gyerekszépségversenyt rendeztek, amikor felhívtak... A díjnak nagyon örültem.

A zsűri magyar tagjaival találkozott már?
– Igen – jó, hogy csak hárman vagyunk, én hat-hét fős zsűrikhez szoktam hozzá. Elnök sosem voltam még: ez a szerep általában arról szól, hogy vitákat vezessen az ember, ügyeljen arra, hogy ne mérgesedjen el egy helyzet sem. Így, hármasban viszont csak leülünk és beszélgetünk. Ez a feladat nagy megtiszteltetés.

Az izlandi tájnak nagy szerepe van mindkét, Titanicon vetített filmjében. Miért?
– Olyasmi számomra ez, mint az anyatej – nem tudom kivonni magam Iz-land hatása alól. Kiköltöztem Reykjavíkból egy farmra, a természetben töltött nyarak csodálatosak ott.
Azonban sok izlandi film képeslapokként használja a tájképeket – olyan ez, mint mikor egy szexjelenetnek csak az a funkciója, hogy a néző szexet lásson. Ez pornográfia, és a tájképhasználat is lehet ilyen értelemben pornográf.
A Vérvonalban az elszigetelődés volt a fő motívum, ott a táj ezt húzta alá, a Fehér nászéjszakában pedig a főhős egy utópiában él, így a táj ennek az ábrázolásában segít. Azt a szigetet, amelyen forgattunk, a rajta élő művészek egyébként épp olyan utópisztikus módszerekkel próbálják megőrizni olyannak, amilyen, mint ahogyan a főhős, Jon a szerelmet értelmezi.

A forgatással egy időben színpadra is állította az Ivanovot. Ez segített szabadabban értelmezni a darabot a filmváltozatban?
– Én színházi színészből, majd rendezőből lettem filmrendező, ezt ma már áldásnak tartom, mivel karakterekben, nem színészekben gondolkozom. Az izlandi Nemzeti Színház felkérése sok játéknak adott teret: a filmbe bekerültek elemek a szereplők magánéletéből is, míg a színpadi változatban Ivanovot kiemeltük a múltból, elkerülve a manírosságot. Csehov esetében ritka az ilyen merészebb megközelítés, ami kár, mivel szerintem sokkal több van benne, mint amit általában megmutatnak belőle a nézőknek a színitársulatok.