Itt a náci Németország és a cári Oroszország mellett néhány, a műkincsekért akármire képes gyűjtő kapja a főszerepet, akik egymással versengenek egy különlegesen értékes leletért, amely maga a borostyánszoba. I. Frigyes porosz király álmodta meg a borostyánlapokkal borított, különösen értékes és egyedi helyiséget, amelyet aztán Nagy Péter orosz cárnak ajándékozott.

Hitler Németországa azonban megszerezte a különleges műkincset, amelynek sorsa ezután homályba vész. Berry regényében azonban van, aki ismeri a szoba helyét – és van, aki teljesen véletlenül keveredik a történetbe.

Rachel Cutler amerikai bírónő édesapja, Karl Bates – azaz Karol Borja – a mauthauseni koncentrációs tábor túlélője. Múljának a borostyánszobához fűződő részéről sosem beszélt lányának vagy az ő elvált férjének, az ügyvéd Paulnak sem.

Sőt, egykori társával, Dánya Csapajevvel sem tartja a kapcsolatot, mivel senkit nem akarnak már bajba keverni. Vannak azonban műkincsvadászok, akik bármit megtennének azért, hogy megbízóik számára megszerezzék az információkat, és ez emberéletekbe is kerülhet.

A szoba titka után Rachel, majd férje is nyomozni kezd Németországban, ahol a számukra teljesen ismeretlen veszélyeket rejtő műkincsrablók szabályai szerint kell játszaniuk. A kalandokat, meglepő fordulatokat némi romantikus szállal vegyítő regény annyira nem tud egyedi lenni, mint egy Dan Brown-krimi, az összefüggések, történelmi tények és írói fantázia elegye sem olyan egyedi, mint a nagy elődnél, viszont így is szórakoztató olvasmány kerekedik ki A borostyánszobából.

Steve Berry: A borostyánszoba (Ulpius-ház Kiadó)