– Nálunk először Németh Attila, az irodalmi szerkesztőnk választ, azt teszi elém, amit ő kiszűrt. A novelláknál más a helyzet. Már öt éve dolgozunk együtt, a novellaválogatásba az elején sem szóltam bele, a lapot, a Galaktikát néztem végig, és mivel mindig elégedett voltam, nem szólok bele. A könyveket megbeszéljük - másfél évvel korábban gondoljuk át, mi jelenik meg később a Galaktika Fantasztikus és a Metropolis Könyvek sorozatban.
Négyféle területen dolgozik a kiadón belül: a Galaktika Magazin az egyik, ehhez kapcsolódik az Intergalaktika és a Metagalaktika – ez évente egy-egy kiadványt jelent. Könyvsorozatunk pedig kettő van: a Galaktika fantasztikus könyvek, ami a hard-sf kategória: azokat a science fiction műveket választjuk be, melyekről mi úgy gondoljuk, hogy a világ terméséből a legfontosabbak. A Metropolis könyvek közé a mi definíciónk szerint olyan művek tartoznak, melyek azokat szólítják meg, akik ugyan szeretik a sci-fit, de néha szeretnek kikapcsolódni belőle. Minden műben van némi futurisztikus háttérelem, momentum, de nem az uralja a témát.
Hát ez elég tág teret enged a választásnak. Eddig milyen könyvek kerültek a sorozatba?
– A Metropolis Könyvek fiatal sorozat. Az első kötetünk Robert Ferrigno regénye, az Ima egy bérgyilkosért című volt, mely a jövőben játszódik mintegy 50 év múlva, futurisztikus thrillerként határoznám meg. Elizabeth Moon A sötét sebessége című könyve volt a második a sorozatban. Egészen különleges mű, mely szintén 30 év múlva játszódik, de csak szinte utalásként jelenik meg a jövő. Egy autista fiú szemével látjuk a világot, egy igen különleges történetben. A Virágot Algernonnak című Daniel Keyes-regényhez tudnám hasonlítani, hasonlóan megrázó erejű.
Hogy lehet mozogni ezen a nehezen megjelölhető határon, ami a tudományos fantasztikus irodalmat elválasztja a másfajta irodalomtól?
– Ez a határmezsgye számomra is nagyon izgalmas. Amikor elolvastam Moon könyvét, az volt a véleményem, hogy nem is igazi science fiction. És mégis megkapta a Nebula-díjat, ami az egyik legnagyobb sci-fi elismerés a világban. Sokszor mi is keresgéljük a kiadón belül, hol is húzódik ez a határ. Nemes játék ez tulajdonképpen, nekünk tetszik ez a játék. Szeretünk játszani.
A világban megjelenő sci-fik óriási halmazában hogy lehet eligazodni? A név az útjelző, egy-egy díj, vagy valami más?
- Nyilván többfajta lehetőség áll fenn. Figyelni kell arra, hogy a világban mi a trend, kik azok az írók, melyek azok a művek, akik, amelyek divatosnak számítanak, amelyek díjat kapnak. Vannak fogódzók: a Nebula-díjas művek, illetve a díj jelöltjei, aztán a Hugo-díjasok, aztán persze minden nemzet létrehozott saját díjat a műfajban. Ezen túl figyeljük a legfontosabb szaklapokat. Érdemes odafigyelni azokra az írókra, akik ugyan még nem ismertek, de közölt írásaik alapján számíthatnak arra. Nálunk ugyanez a szerepe a Galaktikának hazai szinten. Bejönnek hozzánk azok az írók, akiknek írásai már megjelentek máshol, a neten, a Solarián, esetleg antológiákban. Amikor már valamennyire „beírták“ magukat, akkor kezdenek publikálni a Galaktikában. Tehetséggondozó, tehetségfelfedező szerepet is felvállaltunk. A Galaktikában jelennek meg először, és később válnak aztán a Galaktika Fantasztikus Könyvek szerzőivé.
Mit nevezne ma divatnak a sci-fi terén?
– Régebben egy-egy vonal volt a meghatározó, például az űrhajó, a robot. Ma a science fictionban is a fúzió a meghatározó, a gasztronómiához hasonlóan, ahol például nem egyszerűen az indiai vagy a francia konyha a kedvelt, hanem a kettőnek valamilyen arányú keveréke, vagy a zene világához hasonlóan, ahol megszületett a world-music, ami nem népzene, hanem népzenei elemek felhasználása a kortárs zenében, amiből szintén fura, érdekes egyveleg születik. A science fictionban is a fúzió vonzza a figyelmet. Egyfajta koktélok születnek, természetesen van, aki finom, érdekes koktélt tud összehozni, van, aki kevésbé.
A filmek mennyire alakítják a mai sci-fi írásokat, könyveket?
– Ismét előtérbe kerültek a tudományos-fantasztikus témák, és ebben legalább 80 százalékban az játszik szerepet, hogy újra divatba jöttek ezek a témák a filmgyártásban. Hollywoodban – nyilván a számítógépes feldolgozásnak hála – most már azt a korszakot élik, amikor nem probléma speciális effekteket létrehozni. Nem tart évekig. Minden valódivá tehető, így aztán szárnyalhat a fantázia, nem állítanak korlátokat a technika hiányosságai.
Küszködünk azzal, hogy nehezen olvasnak a fiatalok, nem értik, amit olvasnak. A sci-fi területén ez mennyire érezhető, hiszen itt fokozottan szükség van a fantáziára, hogy lássuk a teremtett világot?
– Nagyon nehéz eltalálni a fiatalokat abban a korban, amikor ilyen méretű képi világ nyomul a fejükbe, a filmekből, a tévéből, a számítógépekből, a konzoljátékokból. Szinte már három dimenzióban érkezik az információ. Innen leültetni őket egy papírra nyomtatott könyvhöz, nem egyszerű. A Galaktika fontos szerepe, hogy a fiatalokat újra olvasmányélményhez juttatja. Szép, színes, rövid írásokat tartalmaz. És ha valaki egyszer leül elolvasni, akkor várhatóan be tudja szippantani ez a világ. Ha kellő fantáziája van... Ha nincs, akkor a sci-fit sem fogja szeretni. És reménysugarat jelenthet az az egy-két író és az az egy-két mű, ami túlzás nélkül tömegeket csábít az olvasás felé. Mint pl. a Harry Potter, elévülhetetlen érdeme, hogy azokat is leültette olvasni, akik előtte egy sort sem olvastak.
Regisztrálható ilyen olvasásra ingerlő könyv a sci-fi területén?
– A múltban Asimov Alapítvány-trilógiája meghatározó volt, kicsit kisebb körben – nálunk feltétlenül – Barker Korbácsa, ami horrorral megtűzdelt sci-fi. Ami szintén errefelé fordíthatta az olvasókat, és ami talán nem tipikus sci-fi, de fontos fantázia termék: James Redfield első könyve, a Mennyei prófécia. Először nem akartam elolvasni, mert nagyon rossz a címe, csak mikor már nagyon sokan hívták fel a figyelmemet. Aztán, mikor becsuktam, úgy gondoltam, milyen kár, hogy nem kötelező irodalom 16-17 éves korban. Szerintem sok fiatalt elindítana az olvasás felé.
Logikai játék a számokkal
