A pincérnő ugyanis képes mások gondolataiban olvasni, s bár ez elsőre áldásnak tűnhet, ő átokként éli meg. Egész addig, míg nem találkozik Billel, akinek elméje nem várja tárt kapukkal őt. A szerelem azonnal fellángol kettejük közt, de a lány szülővárosában a vámpírok egyre kevésbé népszerűek, amikor fiatal nők halnak meg rejtélyes körülmények között.
A recept a True Blood-könyvek esetében meglehetősen klasszikus: egy kis szerelem, egy ártatlanul megvádolt vámpír, és sok galiba. Harris világában azonban a vámpírok – saját tálalásuk szerint – egy vírus áldozatai, azonban a szintetikus vér feltalálásának köszönhetően nem feltétlenül gyilkosok. Sőt, vannak, akik puszta kedvtelésből vadásznak rájuk, így ők maguk is veszélyben vannak. Az előzményekről, arról, hogy Sookie minek köszönheti képességét, hogy ez mitől lesz szinte normális, vagy hogy miért elfogadottak a vámpírok ebben a világban, szinte semmit sem tudunk meg, az írónő kizárólag a jelenre koncentrál.
Talán többre jutunk majd a HBO-n tévésorozatként is látható történet hátteréről, ha további könyvek is megjelennek hazánkban: Charlaine Harris mér a tizedik regényt készíti elő. Időrendben Sookie történetei jóval megelőzik az Alkonyatot, már 2001-ben olvasható volt angolul a nálunk csak most megjelenő könyv. Világszerte népszerűvé azonban éppen az Alkonyatnak köszönhetően válhatott, így frucsa a helyzet.
A hazánkban jelenleg igen népszerű két vámpíros könyvsorozat közül -a már sokszor emlegetett Alkonyat, illetve Fekete Tőr Testvériség – inkább az előbbihez tudnám hasonlítani True Bloodot. Kevesebb, jóval kevesebb ugyanis benne a testiséghez kapcsolódó rész, mint a szinte csak erre építő Fekete Tőr Testvériség könyvekben.
Az ártatlanabb tiniszerelemnél persze többet kapunk, legalábbis az első kötetből kiindulva. A magyar nyelvű folytatás pedig a többi vámpíros sorozatból kiindulva garantálható.
Charlaine Harris: Inni és élni hagyni (Ulpius-ház Kiadó)
Logikai játék a számokkal
