A tér közepén színpad volt felállítva, épp valamilyen fesztivál zajlott. Egyszer csak magyar énekre lettünk figyelmesek. A sodró hangulatú, fantasztikus zene mindenkit magával ragadott. Volt, aki táncra perdült, de a leghidegvérűbb bámészkodók is apró lábmozgatással jelezték: tetszik a produkció. Később a plakátokat böngészve derült ki számomra, hogy a nagyszerű előadást a felvidéki magyarokból verbuválódott Ghymes együttes adta. (Azóta a csapat egyébként Magyarország egyik legsikeresebb és legkedveltebb zenekara lett.) Akkor, ott, joggal érezhettük, hogy a kultúra, a zene a legmagasabb falakat is képes ledönteni, hisz együtt ropta Pozsony főterén magyar, szlovák, német és ki tudja, hogy hányféle náció.

Az utóbbi években azonban szinte csak rossz hírek jönnek északi szomszédunktól. A szlovák kormány folyamatosan ostorozza Magyarországot. A port viszont az ország lakosságának 10 százalékát kitevő több mint félmillió felvidéki magyaron veri el. Két héttel ezelőtt újabb mérföldkőhöz érkezett a két ország kapcsolata, ami innentől kezdve viszont már nem szlovák–magyar belügy. A pozsonyi parlament egy példátlanul szigorú, a nemzeti kisebbségekkel, így a magyarokkal szemben kirekesztő nyelvtör­vényt fogadott el.

Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, ez a törvény Európa szégyene. Sajnos nem tudok mást mondani egy olyan jogszabályra, amely többek közt az egészségügyi és szociális intézményekben megtiltja a kisebbség nyelvén való érintkezést azokon a területeken, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a 20 százalékot. Praktikusan ez azt jelenti, hogy ha például a Pozsonyban élő magyarok felkeresik magyar orvosukat, csak szlovákul beszélhetnek egymással. Ha nem így tesznek, jön a 100–5000 euróig (tehát majd másfél millió forintig) terjedő büntetés.

Egyre szkeptikusabb vagyok. A magyarellenes kormánypropaganda a szlovák társadalom­ban is megtette már a hatását. Nemrég az egyik legnagyobb internetes közösségi portálon szlovák egyetemisták „klubot” nyitottak „Legyen Magyarország helyén tenger” elnevezéssel. Néhány hét alatt több mint ötvenezren csatlakoztak
a jópofának szánt kezdeményezéshez. Természetesen elismerem, mindkét félnek vannak jogos sérelmei, de a kormányon lévő szlovák politikusok felelőssége ott van, hogy az ellenségeskedést nem csillapítani akarják, hanem mesterségesen gerjesztik.
Mindezek ellenére tudom, hogy a józan emberek Szlovákiában is többen vannak. És tudom azt is, hogy Pozsony főterén a Ghymes zenéjére újra együtt fog táncolni szlovák és magyar. Én legalábbis már készen állok rá.