„Meghalt Má­tyás király, oda az igazság”: a mondást a későbbi korok ihlették, a zsarnoknak tartott Mátyás a saját korában népszerűtlen volt – viszont utólag, a zűrzavaros három Jagelló-évtized, majd a másfél évszázados török hódoltság idején aranykornak tűnhetett uralkodása.

Mátyás halála után a magyar főurak gyengébb kezű, könnyebben befolyásolható uralkodót akartak – részben ezért esett a választás a lengyel–litván Jagelló-ház gyermekére, Ulászlóra. A másik ok a törökök fenyegető árnyéka volt: Jagellók által uralt királyságok révén a lengyel–litván–magyar–cseh államszövetség talán létrehozhat egy olyan koalíciót, amely képes megállítani a határainkra ért oszmán hódítást. De a Jagellók gyengének bizonyultak, a lengyelek el voltak foglalva az orosz és svéd fenyegetéssel, Ulászló és fia, II. Lajos pedig saját, ingatag trónja és hatalma megtartásával, így nem készültünk fel rendesen. Aztán következett a mohácsi csata, amelyben Lajos király is elhunyt, így kihalt a Jagelló-ház.

A török birodalom ekkor élte újabb nagy terjeszkedő korszakát. A magyar határok mentén teljes haderők felvonu­lására és összecsapására 1456 – a nándorfehérvári csata – és 1521 közt nem került sor, az összecsapások nem voltak többek, mint helyi parancsnokok által indított akciók. Ez részben elaltatta a magyar gyanakvást: bár ekkor már folyamatos volt a török veszély, déli és keleti vidékeinket rendszeresen felprédálták, arra senki nem számított igazán, hogy hatalmas szultáni sereg érkezhet azzzal a céllal, hogy megszállja és a Török Birodalomba olvaszsza az országot.

Pedig az 1520-as évektől már erről volt szó: az 1520-ban trónra került I. (Nagy) Szulejmán szultán leverte a belső lázadásokat, majd nyugatra fordult. 1521-ben nagy török hadjárat indult, amelyben elfoglalták Szabácsot és Zimonyt, valamint a 65 éve Hunyadi János által megvédett Nándorfehér­várt is. Ezután Magyar­ország stratégiailag már veszve volt: nem csupán a lelki megrázkódtatás volt hatalmas, de a déli végvárrendszer összeomlásával az ország délről egészen Budáig tárva-nyitva állt a nagy török seregek előtt.

1526-ban a török újabb hatalmas támadást indított – a sereget maga a szultán, a negyven évvel később Szigetvár falai alatt elhalálozott Szulejmán vezette. A magyar belpolitikai helyzet az ekkoriban „szokásos” volt: a királynak nem volt elég pénze a hadra keléshez, de a nemesség sem érezte kötelességének, hogy fegyvert fogjon. Több csapat későn ért a helyszínre – de ezzel együtt is tekintélyes és jól felszerelt hadsereg állt fel a mohácsi mezőn a törökökkel szemben.

Magyarország lakosságszámához képest igen nagy sereget állított ki, nem a hadseregszervezés hiányosságai, hanem a nyomasztó túlerő döntötte el az ütközetet: hazánk ekkor már egész egyszerűen jóval gyen­gébb volt, mint a Török Biro­dalom. A magyar táborokban jól ismerték az erőviszonyokat. Batthyány Fe­renc horvát–szlavón bán, aki a csatában a sereg jobbszárnyát vezette, már három héttel korábban ezt írta feleségének: „Én utánam semmit ne bánkódjál, akár most, akár azután minden embernek meg kell halni.”

A könyvsorozatról

A Magyarország története új, 24 kötetből álló könyvsorozata a Metropol és a Kossuth Kiadó közös kiadása. A kötetek könyvesbolti forgalomba nem kerülnek.
1. Vásárolja meg az újságárusoknál! Így már a megjelenés napján hozzájuthat az aktuális kötethez 1590 forintért.
2. Fizessen elő a sorozatra közvetlenül a kiadótól! Kossuth Kiadó Vevőszolgála­ta, Toldy Ferenc Könyvesbolt, 1011 Bp., Fő utca 40. (Telefon/fax: 06/1-225-8400, 225-8401, 201-9582; e-mail: kossuthvevo­szolg@t-online.hu; www.kossuth.hu, www.metropolkonyvtar.hu)