A 18. Budapesti Bor és Pezsgőfesztivál kísérőrendezvényeként hallgathatott meg a nagyérdemű néhány remek előadást a Magyar Kultúra Házában a Boregyetemen. Szepsy Istvánt keveseknek kell bemutatni azok közül, akik igényes és prémium borokat keresnek Magyarországról – gondolok itt magyarra és külföldire egyaránt. A borász Mádon, illetve a Tokaj-hegyalja egyik gyöngyszemének tartott település környékén műveli szőlőit és készíti borait. Akinek volt szerencséje abban, hogy nála járhatott, vagy csak hallotta már a szőlőről beszélni, az tudja, hogy mitől lehet hiteles valaki. Attól, hogy úgy ismeri a természet szeszélyeit, adományait, korlátait és adottságait, mint kevesen a világon.
Persze mondhatnánk, ilyen hagyománnyal (A Szepsy-család a XVI. század végétől termel szőlőt és bort hegyalján) a háta mögött nem nehéz így gondolkodni. Pedig nagyon.

Szepsy István elsősorban mint ember fogott meg: borait kóstolva már sejtettem, hogy olyan gondolkodásmóddal bír, ami közel áll a természet alapvetéseihez, de őt hallgatva, vele beszélve mindig pozitív vibrálás tölt el: lám, ezt lehet így is csinálni.

A szüret közeledtével a szőlővel és a borral foglalatoskodók az év egyik legfontosabb időszakát élik meg, dolguk ilyenkor végeláthatatlan. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy a tokaji borász eljött és megosztotta a Boregyetem közönségével meglátásait, ötleteit.

Szepsyék Nyulas szőlője a Bodrog felett

Miért van nehéz helyzetben Tokaj-hegyalja?

Szepsy István beszélt eredetvédelemről, bortörténelemről, ásványtanról, de hallhattunk tőle a felelősségről is. Elmondta, hogy nagyon nehéz időszakban van a borvidék. Annak ellenére, hogy Tokaj-hegyalján előbb volt eredetvédelem, mint Burgundiában, a régió a nagy borok készítésének nagyon fiatal korát éli. A második világháború után megbomlott a 16. század óta működő birtokszerkezet, ami törékennyé tette a termelést és értékesítést. A rendszerváltás szintén egy nagyobb krízist jelentett a borvidék életében. A szocialista rezsim „bedőlése” után átalakult a birtokstruktúra, új termelői csoportok léptek a színre, és jelentős tőkebefektetések is érintették hegyalját, ami jó dolog, de nem elégséges.

Hol van Magyarország?

Beszélt arról is, hogy az egyik 2009-es angol borkalauz nem értelmezi Tokajt és Magyarországot, Kelet-Európáról ír. Nem tudják külföldön azonosítani Magyarországot mint bortermelő nemzetet. Nincs magyar borimázs. Igen nehéz így boldogulni. A mádi borász szavaiból az is kitűnt, hogy a többség a tömegtermékek termelésében érdekelt, s így nem lehet márkát építeni.

A vulkánoktól az új eredetvédelmi rendszerig

Előadásának egyik legfontosabb pontja a Mád környékén megvalósuló eredetvédelmi rendszer bemutatása volt. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell kanyarodni az anyaföldhöz. A Zempléni-hegység domborzata több millió évvel ezelőtti vulkanikus tevékenység eredménye – ahogy Szepsy István mondta: az 1500 kisvulkán területe. A vulkánok riolit tufát és hőforrásokat hagytak maguk után. Ennek a párosnak köszönhető egy harmadik örökség, a zeolit. A zeolit nagyon értékes ásvány, amely alapjában meghatározza a bor ízét, zamatát. Egy igazi kincs, mondhatnánk. Nagyon bonyolult és hosszú folyamat eredménye, hogy az ember megtalálja a terület titkát. Nagyság csak a termőhelyről származhat. A szőlőnek és a környezetnek harmóniában kell lennie, fogalmaz Szepsy. A célt pedig a következőkben fogalmazta meg: méltóvá kell válni, hogy a természet megmutassa újabb szintjeit.

Véleménye szerint csak a természetes édes borok és a karakteres szárazok tarthatják életben hosszú távon a borvidéket. Vissza kell kanyarodni a természethez, használni kell, de nem kihasználni. Azokról, akik mesterséges módon próbálják még édesebbé tenni az életet (nem csak Tokaj környékén, hanem az egész világon), azt mondta: nem látják, hogy behúzzák magukat a sárba. Ezzel utalt arra, hogy azt szeretné: száz év múlva is legyen tokaji, és hogy unokáink unokái is szeressenek itt élni a gyönyörű környezetben, a természettel harmóniában, boldogan és felelőséggel.

Mielőtt felvázolta volna azt az eredetvédelmi stratégiát, ami szerinte az egyetlen hosszú távú út a térség számára, kiemelte: nem lehet kompromisszumot vállalni a minőséget illetően. A teremtett szépséget megjeleníteni a borban – ez az egyetlen méltó út.

A mádi borászok egy része a település környékén egy terroir-rendszer megvalósításán dolgozik. Ennek lényege, hogy a területek felmérése (talaj, klíma, fajtaösszetétel, klónok), megismerése után négyszintű rendszert vezetnének be a termőterületekre. A rendszer hosszú távra rendezkedik be, és hasznosítja a megszerzett tapasztalatokat.

Minőségi szintek:
Borvidéki szint
Mádi szint
Dűlőszint
Szőlőparcella-szint – ez a minőségi piramis teteje, a legjobb borok kategóriája.

Az adott területet be kell sorolni valamelyik minőségi szintbe, és ehhez tartani kell magunkat, később sem változtatgatva a besoroláson – mondta Szepsy István. Például a mádi szintet vizsgálva, négy elemről beszélhetünk, ami eredendően meghatározza a minőséget. Az alacsony termésmennyiség (50q/ha alatt), a 6 évesnél idősebb, szépen művelt ültetvény, a relatív késői szüret, a 100% természetesség és a származási hely.

Szepsy István elmondta, hogy szükség van a termékskála szűkítésére is, túl sok fajta termék szerepel a tokaji palettán. Szerinte a kevés néha több… A történelmi dűlőbesorolás szintje a címkén feltüntethető lesz, de nem javasolt, mert másutt is találhatók extra adottságú területek.

A parcella szintjén megvalósuló eredetvédelem kapcsán említette meg a borász példaként az Úrágya 63-as területet. Az egész Úrágya 35 ha, ebből 3,7 ha tartozik Szepsy Istvánhoz, és ebből 1,36 ha az, amely a kráter peremén, a hegy tetején helyezkedik el. Ilyen egyedi ízvilágú termőhely egészen biztos, hogy nincs még egy a világon. Ezért prémium, ezért világörökség, ezért tudja emelni a dűlő, a község és az egész borvidék szakmai rangját.

Az Úrágya tető


A szüret végeztével, novemberben dönthet a Hegyközségi közgyűlés a tervekről. Ha sikerül dűlőre jutniuk, megvalósulhat Mádon egy Apellation-jellegű eredetvédelmi rendszer, csak magyarul úgy hangzik: Mádi Hegyközség Ellenőrzött Eredetvédelmi Területe.

Kíváncsian várom, hogy milyen formában és mikor valósulhat meg ez a terv. Tiszta, egyszerű és hiteles. Remélem, sokunknak okoz örömöt, ha ilyen tervekről és gondolatokról hallhat.