Aki igazán szereti, szinte minden mellé ezt eszi, ahogyan az az Univer Majonéz Akadémiáján kiderült – sőt, kapaszkodjanak meg, még torta is készülhet belőle!

De ne szaladjunk ennyire előre – inkább forgassuk visszafelé az idő kerekét. Látogassunk el a Baleár-szigetek egyikére, Menorcára, ahol 1756-ban Richelieu herceg győzelmet arat a brit seregek felett egy kikötővárosban. Szakácsa természetesen lakomával készül, ám homokszem kerül a gépezetbe, amikor a tojásos-tejszínes mártáshoz a második összetevőre nem sikerült szert tennie.

Így tojásból és olívaolajból készít mártást, melyet a győzelem helyszínének tiszteletére Mahon városa után mahonnaise-nek nevez el.

A majonéz névhez még egy angol szakácskönyvben elkövetett elírás kellett – bár vannak, akik a francia manier (keverni) szóból, mások pedig a moyeu-ból (tojássárgája) eredeztetik a nevét.

Hazánkban tojásszék már­tásként egy 1840-es évekbeli, Czifray István összeállította receptkönyvben jelenik meg először a majonéz. Igaz, kicsit másként, mint ahogy ma ismerjük: összetört főtt tojássárgája, olaj és málnaecet kell hozzá. Ekko­riban kerül el Nagy-Bri­tan­niába is a majonéz, 1892-ben pedig Zilahy Ág­nes a mai receptekhez hasonló módon, tatármártásként ír róla szakácskönyvében.

Az elnevezés apropóját az adta, hogy régen a tatárbifsztek mellé kínálták a majonézt. Zilahy már nyers tojássárgájához adagolja cseppenként az ola­jat, amit borssal, sóval ízesít.
Az 1800-as évek végén otthon szinte mindenki készít majonézt, első ízben azonban 1905-ben New Yorkban, a manhattani Up­per West Side-on kerül a boltokba a finomság a Hell­mann család jóvoltából. Hét év múlva már tömegtermelésben kapható a majonéz az Újvilágban, hazánkban pedig 1975 óta, az Univer jóvoltából vihetjük haza palackban is a finomságot.

S hogy mit kell tudni még a mai majonézről? Alap­összetevőit természetesen a tojássárgája, a cseppenként adagolt minőségi olaj és valamilyen folyadék adják – ez citromlé, ritkábban ecet. Borssal, sóval is ízesíthető, ezt a végén adjuk hozzá, ha otthon készítjük el. Anya- vagy más néven mestermártás lévén a coleslaw, az aioli vagy a remoulade mártások „kiindulópontja” is.

Univerzális jellege abból adódik, hogy a sós, az édes, a savanyú ízek mellett a gasztronómiában kevésbé jártasak számára furcsának ható ötödik és hatodik alap­íz, az umami és a zsír is ott van benne. (Az umamit másként kínai vagy erőteljesen kellemes ízként nevezik, kiváltója a nátrium-glutamát, természetes „lelőhelye” a barnamoszat, a paradicsom vagy a parmezán.) Vagyis tényleg érdemes szinte mindenhez kipróbálni, immár tudományos alapon is.

Majonézes csokoládétorta

Hozzávalók: 1 bögre (nem light) majonéz, 1 bögre cukor, 1 bögre meleg víz, 2 bögre liszt, 3 púpozott ek. jó minőségű kakaópor, 2 tk. sütőpor, 1 tk. vaníliás cukor, ¼ tk. só.

Elkészítése: A sütőt melegítsük elő 180°C-ra. Egy nagy edény­ben keverjük össze a lisztet, a kakaót, a sütőport és a cukrot. Adjuk hozzá a majonézt, a meleg vizet és vaníliás cukrot, majd addig keverjük, amíg egységes massza nem lesz belőle. (Ne használjunk elektromos keverőt!) A tésztát öntsük vajjal kikent, lisztezett tepsibe, majd 35-40 percig süssük a sütőben. Ha ki­hűlt, hintsük meg porcukorral.
(Csíki Sándor receptje)