Az első kritikák szerint a szimbólumszakértő washingtoni kalandja csalódás, kiszámítható, rosszul megírt. És nem elég botrányos, pedig hat éve volt arra, hogy kenyeret és cirkuszt szolgáltasson, és újabb elméleteket gyártson. De volt-e vajon esélye annak, hogy Brown pozitív kritikákat kapjon, éppen a neki hírnevet szerző Langdon-regények után?
A Lost Symbol (amely nyilván Az elveszett jelkép címet viseli majd magyar fordításban) az első olyan kötet, amelyet már egy befutott szerző írt. A hírnevet hozó Da Vinci kódig azt sem nagyon tudtuk, hogy az exeteri születésű, popkarriert is maga mögött tudó Dan Brown egyáltalán létezik (pedig legjobb regényének én semmiképp sem ezt, hanem az első Langdon-írást, az Angyalok és démonokat tartom). A Digitális erőd és a Megtévesztés foka, első két műve valószínűleg magyar kiadást sem ért volna meg, ha nincs A Da Vinci-kód - az 1998-ban és 2001-ben íródott regények hazánkban négy éve jelentek meg, és sem vallási botrányt, sem szimbólumkutatót nem tartalmaznak.
Most viszont Brownnak már semmi oka arra, hogy visszatérjen a Langdon nélküli világba, mivel ez jó kritika helyett népszerűséget, pénzt és természetesen sajtót hoz neki - no meg az eladott példányszámokkal a Lost Symbol esetében sincs baj. Az Enterntainment Weeklynek adott interjúja tanúsága szerint további 12 ötlete már biztosan van Langdonnal kapcsolatosan – és felkészülhetünk arra is, hogy nem mind a tizenkettőben szerepel a katolikus egyház, Jézus vagy a pápa. De saját sikerébe akár bele is bukhat, éppen kedvenc szimbólumkutatója miatt.
Brown írói eszköztárát – akárcsak Coelhóét – szidni igen divatos. A korábban is idézett Telegraph, munkásságának egyik őszinte híve legújabb könyvének megjelenését húsz, általuk legborzasztóbbnak tartott szövegrészének csokorba szedésével ünnepelte bő két hete. Plágiummal is vádolták már, és sokan kritizálták azt is, ami a legjobban megfogja rajongóit. Ez pedig nem más, mint az alaposság, amellyel tényeket, legendákat, mítoszokat gyűjt és rendez össze, illetve használ fel Langdon-történeteiben, amelyeket így csodálkozással vegyes meglepetéssel olvasunk. Legalább azért, mert elgondolkoztatnak, nem azért, mert feltétlenül hiszünk nekik, bennük. Hiszen Tolkient is csodáljuk azért, mert egy egész univerzumot teremtett meg A gyűrűk urával – Brown mindösszesen arra érzett rá, hogy megfelelően érzékeny témához nyúlhat, és hosszú távon be is jött a számítása. Viszont lehet, hogy minden puskaport ellőtt A Da Vinci-kóddal. Mikor tud majd ismét olyan elméletet bemutatni, amelyben újra olyasmiket állít, miszerint Jézus és Mária Magdolna közös gyermekeinek leszármazottai ma is köztünk élnek? A saját árnyékával kell megküzdeni azon kritikusai előtt, akik a „Dan Brown egyenlő botrány, lehetőleg az egyházzal kapcsolatban” képletben gondolkodnak.
Nem is nagyon mer, akar így elszakadni az író a vallástól. A Vatikánban játszódó Angyalok és démonok és az előbb említett Da Vinci-kód mellett a Lost Symbolban is előkerül a szabadkőműves-jelképek (ez a történet az ő világukkal ismertet meg bennünket) után a vallás is, igaz, teljesen más megközelítésben. Langdon professzornak ez alkalommal egy elrejtett, misztikus portált, egy, az e világon fellelhető összes tudáshoz kulcsot adó dolgot kell megtalálnia, hasonló hajszában, mint azt megszokhattuk. Vittoria Vetrához vagy Sophie Neveu-höz hasonló karakter a régi recept szerint Katherine Solomon képében kap maga mellé – egy furcsa, új tudományág képviselőjét, aki a gondolatok erejét kutatja.
Bár a fordulatok hasonló dinamika szerint alakulnak, mint a korábbi kötetekben, a kíváncsiság engem 24 óra leforgása alatt végighajszolt a bő ötszáz oldalas angol nyelvű eredetin. Akinek tetszett az első két Langdon-regény, az azt kapja, amit megszeretett – részben. Mert nem a botrány az érdekes ez esetben, hanem az, hogy pont annyira tesz kíváncsivá a végkifejletet illetően Brown, mint a korábbi köteteknél, a katarzis viszont elmarad. Nincs meg az a pont, amelynél minden elem a helyére kerül, összeáll az egész, leesik az áll és megértjük, miért akartunk ilyen gyorsan a könyv végére érni. Felcsigáz, de végül mégsem teljesít a Lost Symbol, most nem sikerült a mutatvány. Az utolsó húsz oldalig így akármi megtörténhetne, ott viszont mégsem történik szinte semmi.
Ez a baj a regénnyel: az ötlet, nem az írásmód, vagy a túl kevés vatikáni utalás. Szinte túl barátságos is az egyházzal most Brown. És ezért kérdéses, hogy a 12 további ötlet fényében mire számíthatunk. Volt-e, lesz-e idő, akarat és főleg fantázia ennél többet kihozni Langdonból. Hogy van-e még Brownban valami az eddigieken túl is.
Logikai játék a számokkal
