Ruut Veenhoven holland professzor kutatásai, a világ első boldogság-adatbázisának akkori eredményei fogalmazták meg benne a kérdést, melyet minden egyes fejezetben feltesz saját kutatásainak gyümölcsében, A boldog zarándok címet viselő kötetben. Mitől boldogok vagy boldogtalanok az emberek? Miért lehetett a sötét, fagyos Izland a világ legboldogabb országa? És Moldova miért a legboldogtalanabb? Az amerikai újságíró-íróval boldogságról, utazásokról és élményeiről beszélgettünk.

A könyv több és más is, mint egy átlagos útikönyv. Ön hogyan határozná meg a műfaját?
– Valamilyen filozofikus töltettel rendelkező útikönyvként. Egy kutatás a témája, és ez esetben a kutatás tárgya a boldogság.

Amikor először hallott arról, hogy a boldogságot kutatják, mit gondolt erről a munkáról? Hogyan változott a véleménye később, amikor megismerkedett az eredményekkel?
– Meglepett, hogy létezik egy ilyen adatbázis, és hogy a boldogságot tudományos módszerrel is megközelíti valaki. Ami­kor megtudtam, hogy Izland és Dánia a legboldogabb országok közé tartozik, az is meglepett, hisz mind a kettő hideg, sötét hely. A trópusi szigetekre, Tahitire vagy Fidzsire előbb gondolna az ember a világ legboldogabb helyeként, mint ezek valamelyikére. De, ahogyan az adatbázisból is kiderül, a klíma nem határozza meg olyan mértékben az emberek lelkiállapotát, mint azt mi hinnénk. Vannak más, ennél sokkal fontosabb faktorok: a bizalom és az, hogy mennyire érzik magukat biztonságban egy ország lakosai. Az utazási irodák persze a napsütéses helyekre koncentrálnak ezek helyett.

Tucatnyi országot járt be a kötet kapcsán. Mennyi időbe telt beutazni ezeket az országokat, majd megírni a könyvet?
– Másfél évbe, de elég őrült időbeosztással. Nem aludtam valami sokat. Általában jegyzeteket készítettem minden út után, ezeket gépbe vittem, majd ebből a durva vázlatból tisztáztam le a végleges változatot.

Minden országot azért látogatott meg, hogy a boldogság szempontjából meg­figyel­je? Korábbi úti élményekre támaszkodva nem írt?
– Volt olyan az országok közt, amelyben már korábban jártam, de nem az akkor tapasztaltakat használtam fel most. Átlagosan három hét és két hónap közti időt töltöttem el egy-egy országban, de mivel újságíróként van már némi tapasztalatom a helyek megismerésében, azt hiszem, jó érzékem van ahhoz, hogy viszonylag ráérezzek egy-egy ország lényegére.

Mi alapján választotta ki, hogy mely országokat látogassa meg?
– A legboldogabb és a legboldogtalanabb helyre el akartam menni mindenképpen. Katar a pénz és a boldogság viszonyának szempontjából volt érdekes, mivel nagyon hamar gazdagodtak meg az emberek abban az országban. Thaiföldre a híre miatt voltam kíváncsi, de alapvetően a változatosságot szerettem volna a választásaimmal biztosítani.

Mi maradt ki?
– Dél-Amerikába szívesen elmentem volna, de addigra már az időből és a pénzből is kifutottam.

Melyek voltak a legemlékezetesebb úti élményei?
– Izland és Bhután volt a legcsodálatosabb mind közül. Az utóbbi országban egy szokatlan, a modern világ által eddig még érintetlen területet ismerhettem meg.

Végül mire jutott? Mitől lesz boldog valaki?
– A szeretet és a bizalom fontos. Ahol ezek szintje magas, az emberek boldogabbak. A másik fontos tanulság, hogy az életminőség jobban meghatározza az embert, mint a társadalmi pozíciója.

Ha folytathatná a könyvet, hova menne még el?
– Amerika mellett talán Afrika érdekelne, de jelenleg egy olyan könyvön dolgozom, amely az emberek és a vallás kapcsolatát elemzi. Mondhatjuk úgy, hogy a számomra legideálisabb vallást keresem. Hamarosan indulok Nepálba, hogy ott is válaszokat keressek.