A mozgalom László Er­vin tavaly megjelent Világ­váltás című könyvéhez kapcsolódik, s azt szeretné elérni, hogy megértsük: tényleg azonnal cselekednünk kell ahhoz, hogy annyian és úgy élhessünk tovább a Földön, ahányan és ahogyan ma tesszük ezt. A könyv szerzőjét kérdeztük arról, mit szeretnének elérni.

Mi a kiáltvány és a program célja?
– Krízisben élünk, ami veszélyt és esélyt is jelent. Tisztá­ban kell lenni azzal, hogy mi fenyeget minket: lassan hétmilliárd ember él a Földön, az elmúlt tíz­ezer év körülményeihez vagyunk képesek alkalmazkodni. Ha változik a
bio­szféra, az lehet, hogy más fajoknak előnyös, de a teljes emberiség nem lesz képes magát ugyanazon körülmények között fenntartani. A partvidékeken élők a tengerszint emelkedése miatt el kell, hogy költözzenek, az ivóvíz is gondot jelent. Ez reális veszély, ha minden így folytatódik tovább, lehetséges, hogy az emberiség egy része kihal. Közösen azonban megoldhatjuk a problémát, még van időnk rá – erre mutatunk rá.

Klímaváltozás, gazdasági válság, az erőforrások kimerítése: legtöbbet ezekről a problémákról hallunk. Valóban ezek a legsúlyosabbak?
– Vannak természeti és emberek közti problémák is: mindegyikről sokat beszélünk mostanában, de a felmelegedés, a klímaváltozás a leggyakoribb téma, holott gazdasági és szociális problémák is vannak.
A Világ­bank szerint az emberiség egyharmada napi 2-2,5 dollárból él, abszolút szegénységben, ami a társadalmi nyugtalanság forrása lehet. A minimális jólétet sem kapják meg az emberek, a nyomás, a stressz nagy problémák okozója lehet. A háborút pedig el kellene kerülni.

Vannak olyan országok, területek, amelyeknek na­gyobb a felelősségük?
– Mindenkinek tennie kell, de nem mindenki egyformán veszélyeztetett. A éghajlatváltozás és a tengerszint emelkedése a fő rizikófaktor, Bangla­dest például mindkettő sújtja. De rengeteg sziget is veszélyeztetett, és a szárazság is komoly probléma.

Sokan sokféleképp próbál­tak már rámutatni az egyéni felelősségre, hogy tenni kell valamit – sikertelenül. Miért?
– Ameddig nem érzi az ember saját bőrén a problémát, nem tesz semmit. Azt várja, hogy valaki oldja meg. A krízis pozitív oldala, hogy felhívja az embe-rek figyelmét – eddig helyi krízisek léteztek, globális problémák nem voltak, amelyek felhívhatták volna a figyelmet.

Mit sikerült elérni eddig a kiáltvánnyal?
– Úgy érzem, sikerült a figyelem felkeltése. Ameri­kában három hete jelent meg a kötet, és a tényirodalom-bestsellerlistán második helyen szerepel.

Mi az ön üzenete, mi legyen az első lépés a világváltás­ban?
– Nem elhanyagolható, hogyan élünk, fogyasztunk, kommunikálunk. Felelős­ség­teljesen fogyasszunk, ne szennyezzük ezzel a környezetet jobban, mint amennyire muszáj. Taka­rékoskodjunk az energiával, válasszunk felelősségteljesen termelő cégeket. A fiatalok informálódjanak, hiszen ma ez már oly könnyű. Úgy éljünk
a mindennapokban, hogy ne károsítsuk a természetet, és úgy, hogy másokat is hagyjunk élni.