Most pedig újra hív a füstös századelő, ezúttal kicsit több tánccal, bossa novával vagy szteppel. A Budapest Bár Volume 2: Tánc még csak most mutatkozik be közönségének (bár a dalokat élőben rögzítették az A38 hajón nyáron), de egyáltalán nem meglepő módon a fogadtatás nem változott az első lemezhez képest.
A Katona József Színházban tegnap este egészen biztosnak látszott, hogy ezt a bárt a válság ellenére sem szabad bezárni még jó darabig: a budapesti lemezbemutató-kvartett első dupla koncertjét tartották meg itt és ekkor. A koncert akár színházi elődás is lehetne. Itt nem fellépőruha, hanem jelmez minden.
Ha bekerül a színpadra egy táska, abból bizosan előkerül valami, egy babakocsi sem lehet véletlen, és az énekesek ugyanúgy zenészekké válnak, mint ahogy ledér lellei lánnyá a kirakati baba. Ráadásul – hatamas közhely, de rég volt ennyire igaz – mindenki úgy lubickol a rá osztott szerepben, hogy akarva-akaratlanul mi is a színpadon két órára megteremtett ekletikus vlágba vágyunk.
Mert szerepek ezek, nemcsak dalok és szövegek. A Niagarától Balatonlellén át Németh Juci elvarázsoló bossa novája megidézte Brazíliáig repülhetünk velük, miközben borzongunk, kacagunk, örülünük a daloknak. Szűcs Krisztián igazi clown, Lovasi András csetlik-botlik, tökéletesen tisztában van azzal, mennyire jól áll neki ez a szerep.
Ruttkai Bori őrült tánca, Németh Juci extravaganciája, Kiss Tibor nyers férfiereje bármikor komikuba csaphat át, Ferenczi György szájharmonikája pedig úgy simul a zenébe, mint ahogy mi a székünkbe. Olyan rövid az a két órácska, melyet Budapest legjobb bárjában tölthetünk, hogy arra az otthonra megvett dupla CD sem biztos, hgy elegendő gyógyír – de mégis, az egyetlen.
Logikai játék a számokkal
