Delpy főszereplőnőként és rendezőként is jegyzi a filmet, amelyben természetesen arra keres választ, mi történhetett valójában a özvegy grófnővel, mi lehet az ok, amely a főnemesi sorból származó asszonyt babonás gyilkossá tette.

Delpy Báthoryjának gyermekkorát a film kezdetén néhány képsorban ismerhetjük csak meg: amikor igazán „találkozunk” vele, már többgyerekes asszony, sőt, hamarosan özveggyé is válik. Ólomsúllyal nehezedik vállára az elvárás, miszerint illene minél hamarabb új férjet találnia, hogy hatalmas vagyonát ne egyedülálló nőként kezelje, ugyanakkor vigyáznia kell családjára is.

Báthory Erzsébet azonban úgy döntött, nem keres új férjet – inkább egyik kérőjének fiát, Thurzó Istvánt (Daniel Brühl) választja szeretőjéül. A nála több mint egy évtizeddel fiatalabb nemes iránt érzett szerelmét teszi Delpy felelőssé mindazért, ami Báthoryval történt. Az asszony ugyanis a kapcsolat derékbe töréséért csak saját korát tudja kárhoztatni, s egy véletlen baleset aztán megpecsételi sorsát.

Az öregedő grófnő frusztrációját Delpy maximális hitelességgel képes megformálni, a szerelmi őrülettel együtt, bár ennek ábrázolásában talán kicsit túllő a célon a színész-rendezőnő. Azt az utat viszont, melynek során a korábban istenfélő nőt, aki a tudomány és az alkímia hatása alól kivonni azért mégsem tudta magát, „józan” őrületbe kerget a ráncok ellen folytatott küzdelem, tökéletesen ábrázolja Delpy.

A történetet jó néhány bizarr elemmel – mint például a Báthoryt ellenségeinek kiszolgáltató Dominic Vizakna perverziói – töltötte fel a forgatókönyvírói feladatokat is ellátó rendezőnő, aki a Báthory-történet egyedi verzióját tálalja A grófnőben.