A lap szerint Törökország annak fejében szállt be a Déli Áramlatba, hogy Oroszország részt vesz a Samsun-Ceyhan kőolajvezeték építésében. Paolo Scaroni, az ENI ügyvezető igazgatója a Russia Today orosz tévéadónak nyilatkozva azt közölte, hogy a Déli Áramlat építkezése 2010 végén elkezdődhet.

A Kommerszant szerint a hétfői, olasz részvétellel lezajlott háromoldalú milánói találkozó kitűzött témája a Samsun-Ceyhan kőolajvezeték török-olasz projekt építésében való orosz részvétel lett volna. Ehhez eddig nem volt olaj, így az orosz részvétel létfontosságú volt Ankarának. Törökország tranzitlehetőségeinek jelentősége tovább nőtt azzal, hogy az új bolgár államfő hivatalba lépése nyomán Szófia felülvizsgálja korábban vállalt kötelezettségeit, elsősorban a Burgasz-Alexandroupolis vezeték építésének ügyét.

A lap azt is megírta: az orosz félnek nem volt ínyére, hogy a Déli Áramlat Bulgárián menjen át, mert ehhez a Fekete-tengeri részt Ukrajna felségvizein kellett volna átvezetni, amit Moszkva szeretett volna elkerülni. Tayyip Erdogan török kormányfő azonban eddig különböző elfogadhatatlan feltételekhez kötötte Ankara részvételét, s legutóbb is csak azt ígérte, hogy november 1-én kezdődnek a kutatások, amelyek alapján eldöntik, vállalhatják-e a részvételt.

Hétfőn reggel azonban Taner Yildiz Milánóban közölte Igor Szecsinnel, hogy elhozta a Déli Áramlat törökországi építéséhez szükséges összes engedélyt. A Kommerszant szerint Moszkva ezzel több legyet is ütött egy csapásra: a Déli Áramlat mellett hozzájut egy kőolaj-vezetékhez is, s nem kizárt, hogy ezek után nem kell végleg letenni a Burgasz-Alexandroupolis vezetékről sem - amelyről Bulgária hét éve nem tud dönteni -, mivel a Déli Áramlat új nyomvonala minden bizonnyal hatással lesz a szófiai vezetésre.

A Déli Áramlat gázvezeték Oroszországból a Fekete-tengeren Bulgáriába, majd onnan Görögországon át Olaszországba, illetve Szerbián és Magyarországon át Ausztriába szállította volna a földgázt. A Gazprom és az olasz ENI az első emlékeztetőt 2007 júliusában írta alá, tavaly Svájcban bejegyezték az üzemeltető céget és megkötötték a megállapodásokat Bulgáriával, Görögországgal, Magyarországgal és Szerbiával. A Fekete-tengeri szakasz 900, az adriai 100, a szárazföldi rész 2.700 kilométer, éves kapacitása 63 milliárd köbméter lesz, első vonalának átadását 2013-15-re tervezik, a beruházási összeget 8-25 milliárd euróra becsülik.

A Samsun-Ceyhan vezeték Törökország Fekete-tengeri és Földközi-tengeri partvidékét köti össze, tehermentesítve a zsúfolt vízi utakat. Az elgondolás a kilencvenes évek elején merült fel, s 2007-ben elkezdődött az építkezés, amelyet azonban olaj hiányában felfüggesztettek. Az üzemeltető társaság fő részvényesei a török Calik Group és az olasz ENI, kisebbségi tulajdonos az Indian Oil. A vezeték tervezett kapacitása évi 50 millió tonna, amely 70 millióra bővíthető, a vezeték megépítése várhatóan 1,5-2 milliárd dollárba kerül, s átadását 2011-re tervezik.