Derkovits 1927-ben megfestett s még az esztendő őszén az Ernst Múzeum csoportkiállításán közönség elé tárt kettős portréja a XX. századi magyar festészet egyik legjelentősebb önarcképe. E szokatlanul nagy méretű, szimbolikus utalásokban gazdag kompozíció egyszerre összefoglaló és programadó alkotás: egy alig 33 éves művész vászonra álmodott önéletrajza.

A festmény szűk, látványelemektől szinte roskadozó terében Derkovits felsorakoztatja saját, külvilágtól elzárt univerzumának legfontosabb szereplőit. Az előtérben, a formák merész átvágásával a festő feleségének elnyúló alakja tűnik fel: lágy ritmusával, vízszintes hangsúlyaival a nyugalom természetes gondtalanságát sugallja. Ebből az egyszerre szimbolikus és valóságos alapból, az alkotó munka lelki és fizikai támaszából emelkedik ki Derkovits alakja, a passzív, körülölelő női princípium cselekvő erőktől átjárt párja.

Kettejük sajátos kapcsolatáról, az otthon világának zárványként létező hangulatáról a festő özvegyének visszaemlékezéseiből tudhatunk meg fontos részleteket. A „Mi ketten” könyvlapjain szavakba öntve fogalmazódik meg mindaz, amit az Önarckép a festészet eszközeivel tár a néző elé. Derkovits és Viki mikrovilágában a hagyományos férfi és női közötti kapcsolatot fontos árnyalatokkal színezte át a két ember között kialakult mester és modellje, sőt mester és segédje reláció is.
(részlet Molnos Péter tanulmányából, a Derkovits kötetből)

Évszámok Derkovits életéből
1894. április 13-án megszületett Derkovits Gyula József.

1917 Asztalosként dolgozik, de közben festeni tanul a Lónyai utcai, majd a Lehel téri és az Akácfa utcai szabadiskolákban. Novemberben felkeresi Kassák Lajost, aki Kernstok Károly művésziskoláját ajánlja a figyelmébe.

1921 Számos fametszetét és néhány festményének reprodukcióját közli a Magyar Írás című folyóirat. Az év utolsó hónapjaiban Szobotka Tibor műtermében fest.

1922. november 19-én nyílik első gyűjteményes kiállítása a Belvedere Galériában.
1926 Tavasszal bemutatkozik a KÚT művésztársaság kiállításán. Élet és halál című festményét megvásárolja a Szépművészeti Múzeum, Kintornások című képe pedig elnyeri a Gonda Illés-díjat.

1927 szeptemberében az Ernst Múzeum csoportkiállításán 41 művel szerepel.

1929 Elkészíti grafikai munkásságának főművét, a Dózsa-sorozatot. Október­ben újabb gyűjteményes kiállításon mutatja be műveit
a Tamás Galériában.

1930 Az év második felében felajánlják számára a római ösz­tön­díjat, amit visszautasít.
1932 októberében kiállítása nyílik a Tamás Galériában. Pénztelensége miatt modellnek jelentkezik a Képző­művészeti Főiskolán.

1933 februárjában elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell által alapított tájképfestészeti díját. Egyre gyakrabban alkalmazza képein a fémszíneket, elsősorban az ezüst porfestéket.

1934 Az év elején a Mű­csar­nokban kiállítják a Híd télen című alkotását, melyet márciusban megvásárol a fővárosi Képtár. Utolsó művein az anyaság témáját dolgozza fel. Június 18-án felesége karjaiban hal meg.