A szakadó eső ellenére tízezrek ünnepelték a német egység szimbólumának számító Branden­burgi kapu mentén a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját. A két évtizeddel későbbi faldöntés a jubileumi ünnepség tetőpontját jelentette, mégpedig magyar főszereplővel.

Az első dominókövet ugyanis a hajdani magyar miniszterelnök, Németh Miklós és az egykori lengyel Szolidaritás szakszervezet volt vezetője, Lech Walesa döntötte le. Mindez elismerését jelentette annak a magyar, illetve lengyel szerepvállalásnak, ami elősegítette az eredeti fal 20 évvel ezelőtti leomlását és a német egység megvalósulását. A dominófal az eredeti keletnémet építmény vonalát követve húzódott a Brandenburgi kapu előtt, és pontosan 1000, egyenként 2 és fél méter magas, műanyagból készült dominóból állt.


Merkel, Gorbacsov és Walesa

A különleges köveket mintegy 15 ezer német és külföldi diák rajzolta, illetve írta tele az egykori fallal kapcsolatos gondola-taival. A szabadság ünnepe koncerttel kezdődött, amelyen a berlini Staatsoper zenekara Daniel Barenboim vezényletével Richard Wagner, Arnold Schönberg és Ludwig van Beethoven műveiből adott elő, és fellépett a világhírű spanyol operaénekes, Placido Domingo is.

A koncert után az Angela Merkel kancellár által meghívott állam- és kormányfők – köztük Bajnai Gordon – ünnepélyesen átvonultak a kapun Berlin keleti feléből a hajdani Nyugat-Berlinbe, jelképesen felidézve a két évtizeddel ezelőtt történteket, amikor a határátkelők megnyitása után a keletnémetek száz­ezrei mentek át a város nyugati felébe. Ezt követően a meghívottak beszédet mondtak.

Berlin béklyók nélkül

Már napok óta ünnepi hangulatban ég Berlin, ahol a rendezvények a tegnap esti ünnepségen csúcsosodtak: november 9-én volt éppen a huszadik esztendeje annak, hogy a csaknem harminc évig fennálló berlini fal megszűnt az elválasztás és az elnyomás jelképének lenni.

Aztán mindenestül megszűnt maga is – a német fővárosban már csak az utakba ágyazott bronzvonal emlékeztet egykori keserű jelenlétére, illetve egy-két rövidebb szakasz, amelyeket mementóként hagytak meg. És amelyeket kerítés övez – kerítés mögött a fal... –, különben a turisták morzsánként hordanák haza.

Az évfordulóra készülve az újjáépített Potsdamer Platzon ismét felállították a fal egy 20 méteres szakaszát, ahol minden második betonelemet egy kiállítófelület helyettesített. Ezek mutatták be fotókkal, milyen volt a környék a fal megépítése előtt, és milyen volt a tájban komor hüllőként kanyargó fallal. Hogy most milyen, azt bárki láthatta, ha körülnézett: épülő város, modern negyedek, itt-ott megőrzött régi házakkal – mégis, Berlinen még ma is érződik a háború és a hidegháború átkos öröksége.


Nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg tegnap a német fővárosban a berlini fal leomlásának 20. évfordulójáról

A megbarnult fotókon jól látszik a kettémetszett város, ahol a fal csúnya hegként kanyarog látszólag értelmetlenül a házak között, utakat, épületeket és hidakat vágva át. Láthatjuk a keleti katona híres fotóját, aki fegyverét eldobva maga is Nyugat-Berlinbe menekül – és ő a szerencsések közé tartozik, neki sikerült. A fal nyomvonalát ugyanis emléktáblák, mondhatni, sírkövek is szegélyezik, emlékezve azokra, akik egy jobb élet reményében kockára tették életület – és elvesztették.

A Potsdamer Platzot a Brandenburgi kapuval – az ünnepségek központi helyszínével – összekötő Ebert-strassén hatalmas dominókockákból épült a fal, amely kétszeresen is szimbolizálja a leomlást: egyrészt a dominókon lévő fotókkal, rajzokkal, művészeti alkotásokkal, majd maguknak a dominóknak a felborításával.

A híres kelet–nyugati átkelőhely, a Check-point Charlie visszaalakult hidegháborús határzónává: ismét itt látható a kémfilmekből ismerős barna deszkabódé, még homokzsákok is kerültek köréje. A járda szélén ott figyelmeztet a jókora, angol nyelvű tábla: „You are leaving the american sector” – azaz „Ön most hagyja el az amerikai zónát”. A szűkszavú figyelmeztetésből szinte sugárzik a folytatás: aki továbbmegy, magára vessen, ne mondja, hogy nem szóltunk...

A tegnapi rendezvényen ott voltak mindazok, akiknek szerepük volt a fal leomlásában. Nem lehetett ott a már elhunyt Ronald Reagan amerikai elnök, aki a Brandenburgi kapu nyugati oldalán tartott híres beszédében már 1987-ben arra szólította fel Gorbacsov szovjet vezetőt, hogy döntse le a falat. Két év múlva alig voltak a falnak nyomai, hiába jósolta Honecker NDK-vezér, hogy húsz év múlva is állni fog...

Hol a haszon? A keletiek szerint a nyugatiaknál – és fordítva

Erősen eltérnek a vélemények annak megítélésében, hogy a német egység helyreállítása az ország keleti vagy nyugati felének hozott-e nagyobb hasznot. A megkérdezett nyugatnémetek 60 százaléka vélte úgy, hogy az egyesülés sokkal inkább a keleti országrésznek kedvezett.

Az egykori NDK-hoz tartozó keleti tartományokban viszont a válaszadók 40 százaléka szerint az egyesülés nyertesei a nyugatnémetek, és csak 23 százalékuk fogalmazott úgy, hogy az újraegyesülésből inkább a keletnémetek húztak hasznot. Egy másik felmérés szerint ugyanakkor a megkérdezettek 12 százaléka – keleten és nyugaton egyaránt – a fal mielőbbi visszaállítását akarja...

Link: www.nemetorszag.travel