Ferenc József is leszámolással, kivégzések­kel kezdte, mint Horthy Miklós és Kádár János – de elég volt pár évtized, hogy „ferencjóskává”, a többség által hőn szeretett uralkodóvá, „apánkká” váljon.

Ennek a kornak az első időszakáról, az 1849-es kivégzésektől az 1867-es kiegyezésig tartó korról szól az új Magyarország története sorozat ma megjelenő, 15. kötete. Az időszak kulcsfigurája Deák Ferenc – a szabadságharc, az első független magyar kormány igazságügyminisztere, aki a szabadságharc bukása után egy időre visszavonult a közélettől, és a diktatórikus időkben a „passzív ellenállás” vezéralakja volt.

Két évtized kellett hozzá, hogy az osztrák birodalom felismerje azt, hogy puszta erővel nem megy – így válhatott Magyaror­szág a birodalom osztrák felének egyenjogú párjává.
A fejlődés persze a bitófák árnyékában, a katonai igazgatás, a politikai „dermedtség” idején sem állt meg: ekkor épült például a Dohány utcai zsinagóga, a Pesti Vigadó, zajlott a társadalom polgáriasodó átalakulása, a magyar oktatásügy egy birodalmi rendeletnek köszönhetően új alapokra került.

A korszak végén pedig, hosszú tárgyalások után megszületett a kiegyezés: Magyar­­­országon annyi elnyomatás, külső kényszerek és diktátumok után hat évtizedig ennek alapjain alkotmányos rend, parlamentáris rendszer uralkodott – bár a végső hatalom Bécsben, a több évszázada uralkodó Habsburgoknál maradt...

Deák Ferenc, „a haza bölcse”

Egy egyszerű, szinte már igénytelen, személyesen teljesen ambíciótlan úr az Angol Királynő Szállóból – aki egyenrangúként tárgyalt császáral és közemberrel, pusztán a józan észre, a gondolkodás logikájára és a jogra koncentrálva – ő volt Deák Ferenc, aki tető alá hozta Magyarország kiegyezését a Habsburg-birodalommal.


Lehet ugyan vitatni a kiegye­zés eredményeit, és évszázados távlatból látható, hogy bekövetkezett az a tragédia, amelyre Kossuth is figyelmeztetett – de Deák Ferenc elérte, amit az adott történelmi pillanatban el lehetett érni.
Az 1867-es kiegyezéssel tulajdonképpen győzött az 1848-as forradalom – és bár az ország nem lett független, a legtöbb dologban önállóan alakíthatta sorsát, és gazdaságilag úgy fejlődhetett, hogy a későbbi korok azt a fél évszázadot aranykornak, Magyaror­szág nagy építkezése időszakának látják.

„Én e tényben a nemzet halálát látom... mi marad még feladni való a nemzet önállásából? …Ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere. ... Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól... magát oly politikának eszközeül szegődtetve, mely szomszédainkat ... ellenségeinkké teszi; a nemzetiségi belkérdés kielégitő megoldását ...lehetetleniti, s szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambitióknak czéltáblául tüzi ki.”
Kossuth Lajos „Kas­szandra-levele” az emigrációból Deák­hoz, 1867. május 26.

A könyvsorozat

A Magyarország története új, 24 kötetből álló könyvsorozata a Metropol és a Kossuth Kiadó közös kiadása. A kötetek könyvesbolti forgalomba nem kerülnek.
1. Vásárolja meg kéthetente az újságárusoknál! Így már
a megjelenés napján hozzájuthat az aktuális kötethez, mindössze 1590 forintért.
2. Fizessen elő a sorozatra közvetlenül a kiadótól!
Kossuth Kiadó Vevőszolgála­ta, Toldy Ferenc Könyvesbolt, 1011 Budapest, Fő utca 40.
• Telefon/fax: 06/1-225-8400, 225-8401, 201-9582
• e-mail: kossuthvevo­szolg@ t-online.hu
• www.kossuth.hu
• www.metropolkonyvtar.hu