A vázlatos összefoglaló élén a várakozásoknak megfelelően az idén a gazdasági válsággal kapcsolatos jogszabályi tervek álltak. A néhány oldalas összefoglalót - mint mindig - a kormány állította össze, a királynő csak felolvasta, miután a lordkancellár tisztségét is betöltő igazságügy-miniszter, Jack Straw térdre ereszkedve átnyújtotta neki.
A 83 esztendős királynő és 88 éves férje, Fülöp edinburghi herceg ezúttal is hintóval, díszes lovas testőri kísérettel hajtatott a Buckingham-palotától mintegy másfél mérföldnyire lévő parlamenthez. II. Erzsébet 58. alkalommal nyitotta meg a brit parlamenti évet: először 1952. november 4-én, trónra lépése évében tett eleget e fontos alkotmányos kötelezettségének.
II. Erzsébet brit királynő a trón ül a törvényhozás nyitó ülésén a londoni parlament felsőházában, a Lordok Házában
Ez az egyetlen alkalom, amikor a parlament westminsteri palotájának Victoria-tornyán levonják a Union Jacket, vagyis a brit zászlót, és helyére a Royal Standard, az uralkodóház lobogója kerül, jelezve, hogy a királynő az épületben tartózkodik. Ez az egyetlen alkalom arra is, hogy a királynő egyáltalán betegye a lábát a törvényhozásba. Ilyenkor sem mehet azonban akárhová, csak a Lordok Házába, vagyis a felső kamarába, ahová súlyos felelősséget viselő parlamenti küldöncével, a Black Roddal hívatja át az alsóház közrendi képviselőit.
A Black Rod - aki valójában mindig a brit hadsereg volt magas rangú tisztje, jelenleg Sir Freddie Viggers nyugalmazott altábornagy - arról a fekete pálcáról (black rod) kapta a nevét, amellyel a királynői beszéd elhangzása előtt erőteljesen és háromszor megkopogtatja az alsóházi ülésterem kétszárnyú ajtaját. A választott törvényhozók ugyanis - abban a pillanatban, ahogy az uralkodó képviseletében közeledő Black Rodot meglátják - becsapják orra előtt az ajtót, ezzel is jelezve függetlenségüket az udvartól.
A nem túl tiszteletteljes fogadtatás a végzetes sorsú XVII. századi király, I. Károly (rossz) emlékét idézi. Károly 1642 januárjában, fegyveres kísérettel megjelent az alsóházban, követelve öt, vele szembekerült képviselő kiadását és letartóztatását. Az érintett képviselők akkor már nem voltak az ülésteremben, az alsóház akkori elnöke, William Lenthall pedig alázatos szavakkal, de hősies gesztussal megtagadta a király által követelt felvilágosítást hollétükről.
A Black Rod kopogtatásra mindazonáltal az idén is ajtót nyitottak nagy kegyesen az alsóházi képviselők, és beengedték a díszes ruhába öltözött tisztviselőt, aki - miután a kormánypárti, majd az ellenzéki padsorokat főhajtással üdvözölte - a Speakerrel, vagyis a házelnökkel közölte: „Őfelsége elrendeli, hogy e tiszteletre méltó ház tagjai tüstént járuljanak színe elé a főrendi házban”.
Átmenni ezután sem kötelező; minden évben vannak is, akik tüntetőleg a közrendiek üléstermében maradnak, sőt élcelődések közepette ki is nevetik a királynő küldöttét. A képviselők zöme azonban - hangsúlyozottan minden sietség nélkül - az idén is átvonult a másik ülésterembe, Sir Winston Churchill, a háborús győző - II. Erzsébet királynő első miniszterelnöke - életnagyságú bronzszobrának szigorú tekintetét érezve a hátukon.
A felsőházban, már a trónon ülve, fején a kétezer gyémánttal kirakott díszes Birodalmi Állami Koronával, a vörösbe öltözött lordok gyűrűjében, Fülöp herceggel az oldalán várta őket a királynő, hogy ismertesse velük kormánya törvénykezési programját. Ebben az idén - tekintettel a súlyos recesszióra és az elmúlt hónapok pénzügyi válságára - a bankszektor szigorúbb szabályozását, valamint az államadósság és az államháztartási hiány ütemes csökkentését célzó tervezetek álltak az első helyen.
Logikai játék a számokkal
