A mű azt az elképzelést járja körbe, hogy mi történik velünk, ha megvonják tőlünk a televíziót, a képernyőbámulási lehetőséget. A filmet nálunk a filmszemlén mutatták be, a jelenlegi tervek szerint január 7-én kerül majd a mozikba. A rendezővel a film torinói premierje után beszélgettünk.

Ennyire függenénk a tévétől?
– A monitortól és a képernyőtől – nemcsak magától a tévétől. Ez pedig elég ijesztő tud lenni. Illetve az egyik oldalról ijesztő, hiszen valamilyen szinten ez a jövő – és valljuk be, a jövő mindig ijesztő volt. A mi generációnk számára, amely nem a képernyőkön nőtt fel (az én születésem idejében még színes tévé sem volt, a gyerekkoromban a hétfői nap adásszünetet jelentett), ez még ijesztőbb. Azok a gyerekek, akik már a neten szocializálódtak, teljesen másképp állnak ehhez. Készítettek egy felmérést, amely szerint a neten szocializálódott emberek, amikor találkoztak egymással, nem tudták kódolni a mimikát, éppen ezért felment a stressz-szintjük a találkozástól.

Mi adta az alapötletet a filmhez?
– Láttam egy BBC-dokumentumfilmet, amelyben családoktól megvonták a tévét, a monitort. Érdekes volt látni, hogy felfordult az életük, mondhatni, bekattantak. Az egyik családban a feleség teljesen megkattant, gyógyszereket kellett szednie. Ez az anyag nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Elkezdtem a környezetemben élőket is vizsgálni, kísérleteztem velük is. Megdöbbentő volt az eredmény.

Saját magán is elvégezte a kísérletet?
– Igen, és saját magamnál is hasonló eredményekre jutottam. Eleinte nagyon rossz érzés a megvonás. Aztán az ember elkezd más elfoglaltságot keresni: olvas, csavarog, újra felveszi a kapcsolatot a régen nem látott barátaival és így tovább. Az biztos, hogy ha eltűnne az életünkből a monitor, akkor felborulna a világ.

Túl lehetne élni?
– Az egyén szempontjából igen. Mindent meg lehet szokni, bár persze érdekes, hogy egyes országokban már vannak iPhone-elvonókúrák. Ez is egyfajta függőség. A társadalom szempontjából azonban végzetes lenne, ha a monitorok eltűnnének, hiszen a legtöbb dolgot a monitorok, képernyők és a hozzájuk kapcsolódó gépek segítségével irányítjuk. Az energiaellátást, a közlekedést – tényleg szinte mindent.

Lehetséges ön szerint két hétvégén egymás után nyerni?
– Biztosan lehet, de meg kell próbálnom nem erre gondolni. Nyerni jó érzés, de nem szabad, hogy ez befolyásolja az embert. Éppen ezért igyekszem elhessegetni magamtól az ilyen gondolatokat. Nem a díjakért dolgozunk, és ezt kell szem előtt tartani. Ha jönnek, az jó érzés, de ettől nem lehet függeni.

Mondta, hogy otthon ön szerint nem fogadták olyan jól. Külföldön viszont, ahogy azt itt is és Sevillában is láthattuk, élteti a közönség, mindenhol telt ház előtt játsszák a fesztiválokon. Miért?
– Pontosan nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy otthon nagyon átalakult a kultúra. A magyar filmek helyzete nem a legjobb, és ezalatt nem feltétlen értem az anyagiakat, hanem nézői oldalról közelítem a kérdést. Nagy szükség lenne arra, hogy Magyarország felébredjen és kultúrpolitikát váltson. Szükség lenne arra is, hogy a magyar alkotások nagyobb PR-t kapjanak, jobban kommunikálják őket. Én bízom benne, hogy ez meg fog történni.
Transmission trailer

QuietEarth | MySpace Video