Az általa írt Jelentés nyomán hozta meg az országgyűlés 1836-ban az első magyar Duna-híd építését elrendelő törvénycikket. A terv­javaslatokat William Thier­ney Clark és George Rennie angol mérnökök készítették, végül Clar­két fogadták le. Névrokonát, a 28 éves Adam Clarkot bízták meg a kivitelezéssel.

Az építés 1839-ben kezdődött, 1842. augusztus 24-én tartották az ünnepélyes alapkőletételt. 1848 nyarára szinte készen volt, de a hadiesemények elnapolták az átadást. Heintzi megpróbálta felrobbantatni a budai pillért, de nem sikerült. Végül 1849. november 20-án adták át a forgalomnak.

Az 1913-15-ben megújított hidat a visszavonuló németek 1945 januárjában felrobbantották. Újjáépítve 1949. november 20-án adták át kibővített kapuzattal, kiszélesített hídfőkkel, villamossinekkel, a pesti oldalon aluljáróval és a vámszedőházak elbontásával.

A szimbólum

”Építése több nehézségbe ütközött, mint bármely építményé a világon. Büszkeség, előítélet és féltékenység volt a három leghatalmasabb ellenfél, külön-külön kellett megküzdeni valamennyivel.” Ezt írta a tervező, William Clark. Az ellenzők a hídépítésbe való járatlanság érvei mögé bújtak, de valójában féltették nemesi kiváltságaik: mert rájuk is kiszabták a hídvámot, mint minden­kire.