A Stephenie Meyer-rajongók valószínűleg azzal az elképzeléssel ülnek be világszerte mától a mozikba, hogy két órányi tömény drámát láthatnak majd. Ehelyett azonban kínos jelenetekkel bőven ellátott filmet kapnak, amelyikben egy lány néha álmában sikít.

Pedig Chris Weitz azért is váltotta a rendezői székben az Alkonyatot tető alá hozó Catherine Hardwicke-et, hogy még véletlenül se legyen túlzottan csajos film az Újholdból, vagyis szélesebb közönséget szólítson meg. A végeredmény még csajos filmnek is ciki: néhány jelenet sikeredett drámaira vagy látványosra, a film java részében azonban szeretnénk a piros üléshuzatban elmerülni, és csak a vége főcímnél felszínre kerülni.

Az Újhold valamivel azután kezdi meg Cullenék történetének meséjét, mint ahol az Alkonyat véget ért. Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson) már egy pár, azonban a lány tizennyolcadik születésnapján bekövetkező baleset ráébreszti a vámpírfiút arra, hogy túl veszélyes Bellának vele maradnia. Elhagyja a lányt, aki sokáig képtelen túllépni ezen, majd régi ismerősével, Jacobbal (Taylor Lautner) tölti idejét.

Felmerül pár tinisorozatos szellemben vászonra vitt klisé: barátság vagy szerelem, melyik fiút válasszam és a többi. Egyedül az elvesztett szerelem fölött való továbblépést sikerült drámaian ábrázolnia a rendezőnek. Közben azonban színpadias mozdulattal lekerülő póló, esőben félmeztelenül rohangáló tinédzserfiúk és egyéb nyalánkságok színesítik a képet.

Arra, hogy a film a könyvhöz mennyiben hű, nem lehet sok panasza a nézőnek – csak néhány jelenet maradt ki vagy történik másként, igaz, ezek némelyike át is alakítja kissé a történetet. És ez nem is baj. A baj az, hogy a film fő motívuma Taylor Lautner felsőteste, és ezen egy vetítőteremnyi ember nevet fel a premieren. A baj az, hogy a mezőn lassított felvételben nyargalászó Edward és Bella mellől csak a kis őzikék, nyulacskák és virágkoszorút reptető madárkák hiányoznak, és hogy ettől is kínos nevetés uralkodik el a mozikban. Meg az is, hogy halhatatlan helyett hajthatatlan szerepel egy helyütt a magyar feliratban.

Az Újholddal nem nagyon tud az ember mit kezdeni. Ahhoz, hogy dráma legyen, túl sok benne a kínosan nevetséges jelenet, de hiába nevetünk, ha a filmet nem vígjátéknak szánták. Lautner kistini rajongóinak érdemes jegyet váltani, a Pattinson-tábor jobb, ha előre tudja, hogy kedvence keveset lesz vásznon, igaz, neki jutott minden dráma. Jó hír az összes rajongónak: jövőre jön a harmadik rész is, és nem Weitz, hanem David Slade rendezi.