
A könyv és a beton persze első látásra nem épp összeillő anyagok – az izgalmas végeredmény azonban sokak érdeklődését felkeltette. Olyannyira, hogy az OSA kiállítása után az akkoriban a Kortárs Építészeti Központ otthonául szolgáló, lebontásra szánt Szervita téri irodaházba szállították, és épen maradt darabjait újra kiállították. Az elképzelés az volt – vázolja Rácz Márta –, hogy a decemberi kiköltözés után az alagsorban elhelyezett mű az épülettel együtt pusztul, s adja át helyét valami újnak.
Ehhez képest a ház még mindig áll, sőt, újabban kiadó; a Konkrétum pedig (illetve ami maradt belőle) továbbra is az alagsor dísze. Legalábbis az alkotók legjobb tudomása szerint, akik vígan „az elpusztíthatatlan projekt” eposzi szerkezettel illetik meggyötört munkájukat. Annál is inkább, az alkotás ugyanis idén egy bécsi kiállításra újjászületett, megjárta Pécset, majd a második alkalommal megrendezett montrouge-i képzőművészeti biennálén elhozta a pálmát.
Az újjászületés nem kis részben Fónagy Zoltán, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatójának érdeme.
A cikk folytatása itt olvasható.



Logikai játék a számokkal

