Hogyan kezdődött a pályafutása?
– Már egészen kicsiként zongoráztam. Ötéves voltam, amikor a szülővárosomban megnyertem egy zongoristaversenyt. Mindig is az volt a vágyam, hogy jó zongorista legyek. Gyerekként olyan művé­szek előadásait néztem, mint Herbert von Karajan és Vlagyimir Horowitz.

Mi volt a legnagyobb álma?
– Hogy játszhassak az összes nagy orchestrával, és ez már teljesült. Még a Berlini Filharmoniku­sok­kal is játszhattam, a pe­kingi olimpiai játékok megnyitóján pedig egy másik álmom teljesült.

Mit gondol, mennyire szeretik manapság az emberek
a klasszikus zenét?
– Úgy vélem, hogy az emberek napjainkban sokkal nyitottabbak a klasszikus zenére, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Akkori­ban még mindenki szmokingban játszott. Ma már ez sokkal lazább, ami a közönséghez is közelebb viszi ezt a stílust. Jelenleg izgalmas idők járnak a klasszikus műfaj
világában.

Mit gondol, ez a műfaj mindenkihez szól?
– Igen, a klasszikus zenének van lehetősége arra, hogy mindenki szívéhez utat találjon, illetve, hogy mindenkihez eljusson. Játszottam már olyan országokban, mint India vagy az Egyesült Arab Emirátusok, ahol az emberek nem túl gyakran hallgatnak az enyémhez hasonló muzsikát otthon. Azonban koncertre mégis eljönnek. Azt gondolom, hogy a klasszikus zene igenis érdekes tud lenni az emberek számára, csak nekünk, zenészeknek kellene tudni jobban eladni, érdekesebbé tenni magunkat.

Tavaly Herbie Hancockkal játszhatott együtt. Kivel szeretne még közösen zenélni?
– Stinggel, Paul McCart­ney-val és Alicia Keysszel.