Tartalom:
Bordeaux bortérképe: jobb és bal part
2005 vs 2006 – évjáratok csatája
Első osztályú Chateau-k Bordeaux-ban (Premier Grand Cru classé)
Kóstolt borok - kóstolójegyzet
Összegzésül
Eredetvédelem és megnevezési rendszer Bordeaux-ban
Bordeaux boros térképe

Az egyik legizgalmasabb és leggazdagabb – a szó minden értelmében – előadás az utóbbi évszázadok minden ismeretét és tudását magában foglaló Bordeaux-i csúcspincészetek kóstolója volt. Az előadó nem volt más, mint Daniel Llose, az AXA Millésimes S. A. tulajdonában lévő Château Pichon-Longueville borászat képviselője. A megértésben és a fordításban Mészáros László, a tokaji Disznókő birtok (szintén az AXA Millésimes tulajdonában van) vezérigazgatója segített.

Nehéz helyzetben van, aki Bordeaux-ról szeretne írni. A legnehezebb befejezni a cikket, ugyanis minden információ újabbakhoz vezet, és az ember kapkodja a fejét, hogy még mit nem szuszakolt bele az anyagba. Azt hiszem egy élet is kevés ahhoz, hogy teljesen megismerjük ezt a borvidéket. A teljesség igénye nélkül íme néhány fontos tudnivaló a Bordeaux-i borvidékről.

A jobb és a bal part

A termőterület megértéséhez nagy segítséget jelent az a három folyó – Gironde, Garrone és a Dordogne -, amelyik átszeli a hatalmas területű borvidéket. Sokat segít a három alapvető szőlőfajta – Cabernet sauvignon, Merlot, Cabernet franc – elterjedtsége, ezek alapján is közelebb kerülhetünk
a borvidék megértéséhez.
A földrajz és az ampelográfia segítségével az alábbiak szerint rajzolható fel Bordeaux térképe.

A bal part

A Gironde bal partján találjuk Médocot és Haut-Médocot. A körzet Bordeaux városától északra helyezkedik el. Sokszor egyszerűen csak „bal partként" emlegetik. A terület meghatározó szőlőfajtája a Cabernet sauvignon, amely az itt készülő házasítások kétharmadát adja. A terület – a terroir – lényegét legjobban akkor érthetjük meg, ha az itteni bort 10-15 éves koráig palackban érni hagyjuk, ekkor érzékelhetjük azt a fantasztikus potenciált, amit a talaj, klíma és a fajták együttesen képviselnek. A rendezvényen kóstolt borok közül három is a Gironde-folyó bal partjáról származik: Chateau Lafite Rotchild 2005, Chateau Latour 2006, Chateau Margaux 2006.

Folytatva a képzeletbeli barangolást, ismét a folyó, illetve a fajta segít a terület meghatározásában. A Bordeaux városán is keresztülhömpölygő Garrone-folyó bal partján található területek fő fajtája szintén a Cabernet sauvignon. A nagyvárostól dél-keletre fekvő terület egyik kiemelkedő termőhelye Graves, amelyben mint egy sziget foglal helyet Pessac-Léognan. Ez a körzet egészen Bordeaux külvárosáig húzódik. Igazi kincset rejt, mégpedig a Chateau Haut Brion pincészetet, amely a körzet egyetlen első besorolású (Premier Cru Classé) birtoka.

A jobb part

A borvidéket behálózó folyók közül a harmadik a Dordogne. Jelen esetben a folyó jobb partja az érdekes számunkra, az innen származó tételeket sokszor csak „jobb parti” boroknak hívják. Ezen területeken a Merlot veszi át az irányítást a borokban. Két kiemelkedő területe: St. Emilion és Pomerol.
A megkóstolt borok közül kettő származott innen. (Petit Village 2005 Pomerol, Cheval Blanc 2006 St. Emilion).

Sokak kedvence volt a Sideways című amerikai film, amiben az egyik fontos főszerepet egy 1961-es Cheval Blanc játszotta. A bor a film történetének ideje alatt (90-es évek) állt csúcspontján, a főszereplő éppen azon töprengett, hogy milyen alkalmat találjon kinyitásához. Ez az a bor, amelynek felbontásához nem kell külön alkalom, maga a kibontás pillanata is elégikus. A film egyik poénja éppen az volt, ahogy a főszereplő egy amerikai gyorsétteremben az asztal alatt egy papírpohárba tölti a 61-es Cheval Blanc-t. Alkalom szüli a Boredeaux-it.

Ugyan Sauternes-i desszertborokat nem kóstoltunk, mégsem mehetünk el szó nélkül a terület mellett. A már említett Graves régió déli részén található területről ugyanis, már-már Tokaji minőségű desszertborok származnak.

2005 vs 2006 – évjáratok csatája

A megkóstolt borok ismertetésén túl – lásd kóstolt borok – sok hasznos információval gazdagodhatott az a szerencsés, aki végigkóstolhatta a Bordeaux-i borválogatást. A borok jó része az első besorolású pincészetek (Premier Cru Classe) kínálatából származott. Két évjárat borai „versenyeztek” egymással: a 2005-ös és a 2006-os tételek – annak ellenére, hogy a csúcsra majd csak 10-15 év múlva jutnak el – elképesztő összhangot, átgondoltságot és megkomponáltságot mutattak. A kóstoló egyik érdekes tanulsága volt, hogy míg nálunk egyértelműen a 2006-os esztendő volt a kiemelkedő, addig ez Bordeaux-ban éppen fordítva volt. A 2005-ös tételek olyan gazdagságot, feszes struktúrát és elképesztően hosszú lecsengést kínáltak, amire még a szakavatott borkóstolók is csak elégedetten bólogattak.

Egy kérdésre válaszolva Daniel Llose azt is elárulta, hogy szerinte az teszi naggyá Bordeaux-t, hogy az elképesztő minőséget mennyiséggel is alá tudják támasztani. Ez Franciaország, sőt az egész világ legnagyobb termőterülete. A politikai kampányok világhódítása óta tudjuk, hogy a statisztikákat sok oldalról meg lehet közelíteni, de azért vessünk egy pillantást azokra a bizonyos számokra, amelyek kétségtelenül sokat elárulnak Bordeaux-ról: 120.000 hektár szőlő, 57 eredetvédett terület (apelláció), 700 millió palack bor évente, 7000 termelő, csaknem 12.000 château-név, továbbá három folyó, na meg egy nagyváros. Röviden, tömören ez Bordeaux.

Első osztályú Chateau-k (Premier Grand Cru classé) Bordeaux-ban
Château Margaux (Margaux)
Château Latour (Pauillac)
Château Lafite Rothschild (Pauillac)
Château Haut-Brion (Pessac-Leognan)
Château Mouton Rothschild (Pauillac)

Kóstolt borok

Petit Village 2005 Pomerol
75% Merlot
17% Cabernet sauvignon
8% Cabernet franc

Mint minden rendes és neves Bordeaux-i pincészet, így a Petit Village is készít első és második bort is; mi az első bort kóstoltuk. Bevett szokás, hogy a friss telepítések gyümölcséből készült borokat, illetve a chateau-tól távolabb eső területekről szüretelt gyümölcsöt második borként hozzák forgalomba. Az első borból 30.000 palackot, míg a másodikból (Le Garden Petit Village) 15.000 palackot dobnak piacra.

Ahhoz képest, hogy egy, a pályája elején tartó borról van szó, elképesztő összhangot, átgondoltságot és gazdagságot lehet felfedezni ebben a tételben. A Pomeroli borok jellemzője a fűszeres illat, amely szarvasgomba és ibolya illatában köszön vissza. Szájban kerek, tökéletes savösszetétel és hosszú lecsengés jellemzi. Igazi nagyságát azonban 5-10 év múlva mutatja meg legkorábban. Már most is nagy volt – ezt csak halkan teszem hozzá.

Kisméretű cement tartályokat alkalmaznak a pincészetnél az erjesztésre, ezek hőtartó képessége kiváló. Bordeaux-ban természetes úton megy végbe az almasavbomlás. (Ez egy durva sav, azért kell bontani, hogy finomabb legyen a bor savösszetétele). A talajról annyit lehet tudni, hogy itt jellemző a kavicsos, köves felső réteg, alatta pedig vasban gazdag agyagtalaj található.

Cheval Blanc 2006 St. Emilion
90.000 palack bor kerül ki a chateau pincéiből évente. A Bordeaux-i területen belül nagyobb kiterjedésű (5500 ha) körzetnek számít. A terroir, minősége alapján, két részre osztható: St. Emilion Grand Cru-re és St. Emilionra. A Grand Cru besorolás alapján igen szigorú feltételek vonatkoznak mind a szőlőtermesztésre (30-40 hl/ha hozamkorlátozás), mind a borkészítésre (legalább 12 hónapos hordós érlelés).

A kóstolt bor minden tekintetben példaértékű volt, annak ellenére, hogy 2006 „csak” egy átlagos évjárat volt. Illatban bőrős, ízben összetett és komplex, pici fémes ízvilággal. Lecsengése hosszú, sokáig élvezhető. Fiatal kora ellenére szépen összeállt, tanninjai még hosszú fejlődés előtt állnak. A bort 16-20 hónapos hordós érlelésnek vetették alá (40% az első töltésű tölgyfahordók aránya). Az erjesztést 20-22 napos héjon áztatás előzte meg. Szinte minden komolyabb pincészetre jellemző, hogy a parcellákat külön tartályokban dolgozzák fel, majd azokat összeházasítják. Ezzel a módszerrel az is jól nyomon követhető, hogy egy-egy területen hogyan érzi magát az adott fajta.

Chateau Haut Brion 2005 Pessac-Léognan
55% Cabernet sauvignon,
25% Merlot,
20% Cabernet franc

50 hektár saját terület, 200.000 palack bor évente e birtokról. A pincészet a Garrone bal partján helyezkedik el. A körzet egészen Bordeaux külvárosáig terjed. A talaj leginkább köves, kavicsos. A tapasztalatok alapján a köves talaj igazán kedvez a Cabernet-nek.

A kóstolt borról: rendkívül elegáns, hibátlan savszerkezet, jó struktúra jellemzi a bort. Leginkább a fekete ribizli határozza meg az illat- és ízérzetet, persze a fűszeresség sem maradhat el. Természetesen még nagyon fiatal ez a tétel, amit az utóízben jelentkező erős tanninok is bizonyítanak. Ez a bor talán a kóstoló csúcsa, bár annyira kiegyensúlyozottan jó borokat kóstoltunk, hogy még azt is nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy melyik volt a legjobb. A technológiai folyamat egyik érdekessége a dupla ikertartályok alkalmazása: felül történik az áztatás, alul pedig a kipréselt lé erjed.

Chateau Lafite Rotchild 2005 Médoc
A birtok az elsők között kapta meg 1855-ben a legmagasabb rendű Premier Cru Classé besorolást. A ma is termő, legöregebb parcellát 1865-ben telepítették a birtokon.

A bor 71% Cabernet sauvignon, 25% Merlot és 4% körüli Cabernet franc alapborok házasításából készült. A tételek érleléséhez kizárólag első töltésű tölgyfahordókat használtak. Jelen van a borban egyfajta fémesség, amelyet a töltényhüvely illatához lehetne hasonlítani – a fémesség ízben is visszaköszön néha, erre nagyon büszkék a Bordeaux-i pincészetnél. Komoly, komplex és nagyon drága.

Chateau Latour 2006 Médoc
Az összesen 78 hektárnyi területtel rendelkező pincészet Bordeaux Medoc alrégiójában helyezkedik el. A pincészet neve alatt futó első bort csak a központi chateau-t körülvevő 47 hektárnyi szőlőből készítik. A távolabbi területekről leszüretelt szőlő kizárólag a második borba, a Les Forts de Latour-ba kerülhet bele. Itt is jellemző a szinte kétharmados Cabernet sauvignon többség, a Merlot egyharmad részt ad a borhoz, míg a kisebbik cabernet testvér, a franc épp csak fűszerként került bele. Nem akarom ismételni magam: ez is egy remekül megkomponált tétel remek alapanyagokból, évszázados tapasztalattal és profi technológiával. Nagyon fiatal még ez a bor is – remélem, 15 év múlva újrakóstolhatom.

Chateau Margaux 2006 Margaux
A borvidékre nem jellemző módon az egyik falu, illetve a körzet nevét viseli a pincészet. A körzet 1450 ha-on terül el, öt település határát érintve. A birtok maga 87 hektáros. A talaj kavicsos, amelyen a Cabernet sauvignon igen jól érzi magát. Léteznek bizonyos elméletek, sztereotípiák, amelyek szerint Margaux adja Bordeaux-ban a legnőiesebb borokat (a név kötelez). Észak felé haladva egyre szikárabbá, férfiasabbá válnak a borok az óriási kiterjedésű francia borvidéken.

A kóstolt tételt 75% Cabernet sauvignon, 20% Merlot és 5% Cabernet Franc és Petit verdot fajtákból házasították össze a chateau-ban. A bor érdekessége az a Petit verdot fajta, amelyet a mélyebb szín és a fűszeresség miatt használnak a francia borászok. Egy apró szemű, nehezen érő fajtáról van szó. A kis méretű bogyók héjfelülete relatíve nagyobb, ezért a héjban lévő színanyagok jól használhatóak egy mélyebb szín eléréséhez.

A pincészet saját kádárműhellyel is rendelkezik, ahol hagyományosan 225 literes barrique hordókat készítenek a chateau részére.

Chateau Pichon-Longueville-Baron Pauillac 2005
Ez a chateau a Tokaji Disznókő birtok „nagytestvére”.

A pincészetben, amelyik második kategóriás Cru Classé besorolású, két birtok borát készítik el: Chateau Pichon-Longueville-Baron és Chateau Pibrant.

A bor az egyik kedvencem volt a kóstoló során. 70% Cabernet sauvignon, 10% Merlot és 10% Cabernet franc, Petit verdot. A technológiáról annyit lehet tudni, hogy 21-22 napos ázatás előzte meg a konkrét feldolgozást. A borok 15 hónapot töltöttek hordókban, amelyek 70%-a első töltésű barrique hordó volt.

A Cabernet dominanciája érződik a borból: a paprikás, borsos jegyek határozzák meg illatban és ízben is a bort. Fantasztikus összhangot takar a Pichon 2005-ös első bora: a savak, a tannin és az alkohol is a helyén van. Csak azt tudom mondani, hogy nehéz ennél sokrétűbb és tökéletesebb bort készíteni. Azt hiszem, Bordeaux ilyen borokkal szeretne visszavágni a 1976-os Kaliforniától „elszenvedett” vereség után. Akkor egy nagy kóstolópárbaj zajlott a két terület borai között, és nem kis meglepetésre több kaliforniai bort is jobbnak találtak az ítészek a nagy chateau-k borainál, sőt a helyzeten rontott még egy kicsit, hogy 2006-ban az újrakóstoláson ismét csapást mért Kalifornia a franciákra. A 90-es évektől kezdve komoly technológiai fejlesztéseket hajtottak és hajtanak végre a Bordeaux-i pincészetek többségénél, ami biztosíthatja a borvidék jövőbeni sikerét is. Na meg persze jó felkészülés a visszavágóra.

Összegzésül
Bekerülhetnek a boros köztudatba új és érdekes, az egyediséget kereső borvidékek és pincészetek, de egyet le kell szögezni: Bordeaux mindig is a trónon volt, s kóstolva a top chateau-k borait, ott is fog maradni. Bírálati szempontból pár pont eltérés lehet a lista borai között, és azt is tudjuk, hogy vannak eltérések a borvidék körzetei között (fajtaösszetétel, talaj, klíma) is, de olyan egységes stílust képviseltek a Bordeaux-i nedűk, ami önmagáért beszél. Itt érhető tetten az a tudatos munka, amit a franciák az eredetvédelembe, a közel egységes stílus kialakításába fektettek. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy mekkora kiterjedésű borvidékről van szó, csak szuperlatívuszokban lehet a Bordeaux-i stílusról beszélni. Vitathatatlan, hogy Bordeaux a szőlő és borkultúra egyik bölcsője. Az elegancia, a kiérlelt struktúra, a közel egységes stílus mind-mind Bordeaux nagyságát hivatottak közvetíteni. Lehet, hogy éppen ezért, de az izgalmat kicsit hiányoltam a borokból.

Eredetvédelem és megnevezési rendszer Bordeaux-ban

Bordeaux-t érintve nehéz elkerülni az eredetvédelmet. Egyre többet hallható, olvasható az a kifejezés, hogy eredetvédelem. Mi állhat emögött?

Tekinthetünk úgy a rendszerre, mint egy piramis alakú, minőséget is reprezentáló meghatározásra, amelyik árulkodik minőségről, szemléletről, tradícióról, termőhelyről, és nem
utolsó sorban árakról.

Az eredetvédelem tipikus európai dolog, sokszor a tradíciókról és a több száz év alatt kialakult erőviszonyokról is árulkodik. Bordeaux kapcsán is sokan teszik fel a kérdést, hogy valós-e az a „minőségi térkép”, amely 1855 óta szinte változatlan formában kategorizálja a termőhelyet és a minőséget.

Egyrészt biztosak lehetünk benne, hogy igen, ugyanis az eredetvédelmi besorolás legfelső szintjéről kikerülő borok valóban olyan szintet, színvonalat képviselnek, amelyek alapján igazi minőséget kap a fogyasztó. De mi van azokkal a pincészetekkel, amelyek szinte ugyanolyan területi, klimatikus feltételekkel rendelkeznek, mint a nagyok, de nem első osztályú birtokok? Ha vakon kóstolnánk őket, sokszor meglepődnénk, hogy melyik mennyit ér, és mibe kerül. Nem kenyerem az eredetvédelmi rendszer kritizálása, főleg úgy nem, hogy Tokajban látom a Mádi-körben, hogy a rendszer alapjait adó szempontok vitathatatlanok (termőterület, klíma, fajták, szemlélet).

A francia rendszer bonyolultsága nyilvánvaló, sok idő, türelem és kóstolás kell ahhoz, hogy elméletben és gyakorlatban is megértsük a védett termőhelyre alapozott rendszert, az Appellation d’Origine Controlée-t (AOC).

A rendszer alapja, hogy a termőterület "szent mivolta" mellett olyan, a minőséget megcélzó panelek épültek be a rendszerbe, amelyek jórészt garantálhatják az állandó szinteket. A biztosítékot a szőlészeti munkáktól a terhelésen, az alkalmazható borászati technológiákon keresztül a kész bor analitikai vizsgálatáig szigorú előírások adják.


Az eredetvédelmi piramis szintjei
Borvidéki szint: A. C./A. O. C. Bordeaux: bármely, a borvidék területén termett alapanyagból és a borvidék területén készült bor megkaphatja ezt a minősítést,

Körzeti szint: A. C./A. O. C. + körzet megnevezés (pl. A. C. St. Emilion) az adott körzetben termett alapanyagból készült borok,

Települési szint: A. C./A. O. C. + település megnevezése (pl. A. O. C. Margaux) a borvidék adott településének területén belül termett alapanyagból készült bor.

Parcella szint: Általában a chateau közvetlen közelében lévő parcellák a legértékesebbek. Jórészt ebből készülnek a mértékadó pincészetek első borai.

A rendszert 1855-ben vezették be, mégpedig a Bordeaux-i kereskedelmi kamara javaslati alapján. III. Napóleon a párizsi világkiállítás apropóján szerette volna a francia borokat is kiemelni, mint francia terméket, ezért vette fel a kapcsolatot a Bordeaux-i kamara vezetőivel. Mivel abban az időben a borvidéknek csak egyes részein (főként Medoc-ban) művelték a szőlőt, és készítettek belőle bort olyan minőségben, amelyet érdemes volt kiemelni, így nem csoda, hogy szinte kizárólag ezen a területen működő birtokok kaptak első osztályú besorolást.

A rendszer erősségét jelzi, hogy azóta is csak apróbb változások történtek a borvidék eredetvédelmi szabályozásában (pl. 1973-ban – egyetlen birtokként – a Chateau Mouton Rothschild első osztályúvá lépett elő).

1932-ben kiegészítették a rendszert: létrehoztak egy úgynevezett Cru Bourgeois kategóriát, amely Bordeaux második vonalát képviseli. Az ezzel a megjelöléssel palackozott borok talán nem annyira arisztokratikusak, mint az első osztályú pincészetek borai, de hűen képviselik a híres borvidék minden ízét és zamatát. Amivel egy átlag fogyasztónál nagyobb sikert érhetnek el ezek a borok, az pedig az ár. A Premier Cru Classe boraihoz képest sokszor töredékáron juthatunk olyan borokhoz, amelyek a nagy testvérekre hajaznak. Ez a rendszer egyébként a mai napig vitákat vált ki termelőkből és szakemberekből egyaránt.

Bordeaux-i bortérkép

Forrás: Wikipedia