Vasárnapi fellépése fél éven belül harmadik koncertje lesz Magyarországon. Miért döntött úgy, hogy a Hegyalja Fesztivál és az októberi lemezbemutató után ismét fellép nálunk?
– Nem mindig a művészen múlik, hogy hol hányszor lép fel – ha a közönség szeret minket és a koncertszervezők is hívnak, akkor jövünk, de az az igazság, hogy ide szeretünk is jönni.
Magyarországon már vagy tízszer jártunk, főként az A38-on szeretünk fellépni. Egy zenész számára fontos, hogy kapcsolatot tudjon kialakítani a közönségével, különben a színpadon töltött idő kínszenvedés. A hajón mindig jó a hangulat, minden koncert olyan, mint egy kisebb fesztivál.

Az idei A38 hajós koncerteket az októberben megjelent Coco lemezbemutató turnéjának keretében tartották és tartják meg – ezen túl miben mások ezek, mint a hegyaljás fellépés?
– Hatalmas a különbség egy klubkoncert és a fesztiválfellépés között. Az előbbi családiasabb, legfeljebb ezer ember vesz részt rajta, mi vagyunk a fő attrakció. Nem kell azon aggódnunk, hogy kevés idő jut ránk, semmi sem sürget, mint egy fesztiválon. Ugyanakkor a fesztiváloknak épp az a varázsuk, hogy rengeteg ember érkezik. A kettőt nem tudom, nem is lehet összehasonlítani.

És mivel a hajón a Coco anyaga mutatkozik be, minden bizonnyal a játszott dalok listája is változott a nyárihoz képest.
– Nem a teljes Coco-albumot játsszuk most sem, és nem is teljesen új a setlist. Amint készen van egy új dal, felvesszük a koncerten játszandó számok közé, így a program állandóan változik. Élőben főként a gyors, klubokba illő dalokat játsszuk, így például a címadó dal nem fog elhangozni most sem az A38-on.

Ha már Coco – miért ezt a címet kapta az új lemez?
– Őszintén szólva ezt nem tudom megindokolni, egyszer csak jött egy ötlet, különös oka nincsen. A Coco hangzását nagyon elegánsnak tartom. Egyszer láttam egy lányt, akire ránézve ez jutott eszembe, és éppen akkor hallottam arról is, hogy ezzel a címmel készül egy film is.

Dupla albumról van szó, melynek két korongja stílusában nagyon eltérő.
– Azt a két stílust mutatja be a két lemez, amelyben alkotok. Sok olyan lassúbb dalom van, amelyeket az ember otthon vagy autózás közben szeret hallgatni. Általában ezek hallhatók a CD-imen, a klubokba illő, táncos számokat főként bakeliten adtam ki eddig a DJ-k számára. Kevesebben ismerték eddig ezt az oldalamat, a dupla albummal mindkét arcomat meg akartam mutatni.

Instrumentális és vokális dalok váltják egymást ezen a korongon is. A dalszövegeket is ön írja az utóbbiakhoz?
– Legtöbbször az énekesek írják. Ha a dal vázlata már megvan, eldöntöm, hogy akarok-e bele énekhangot, vagy megelégszem zenével, esetleg szólóhangszerrel, leggyakrabban szaxofonnal. Ha az ének mellett döntök, elküldöm a dallamot valamelyik énekesnek, de semmi többet nem teszek, nem javasolok témát. Tehát megkapja a vázlatot mondjuk Lilja Bloom, ír hozzá dalszöveget, majd találkozunk a stúdióban, megmutatja nekem, és eldöntjük, hogy illik-e a dalhoz.

Mi alapján választja ki, hogy kié legyen a dal?
– Ez is megérzés kérdése. Produceri munkámból fakadóan nagyon jól ismerem már az énekeseimet. Minden dalnak megvan a maga különleges hangulata, egyszerűen tudom, hogy ez kire fog ráilleni. Nem az ész, hanem a szív döntése ez.

A Parov Stelar Band zenészei is hozzátesznek a dalokhoz valamit, úgy, ahogy az énekesek?
– Az élő fellépések alkalmával nagyon sokat tanulok tőlük, mivel ők mind képzett zenészek, míg én autodidakta módon, hallás alapján írok zenét. A kezdeti fázisban azonban szeretem csak saját magam alakítani a dalokat. Később aztán küldök nekik részleteket, és ilyenkor már van, hogy javasolnak is valamit, főként Max, a szaxofonosunk.

Hazájában évek óta az Etage Noir, saját kiadója adja ki lemezeit, ahol producerként is dolgozik. Hogyan talál rá az új, kiadásra érdemes művészekre?
– Sok demót kapok: ha valamelyik megtetszik, odaadom egyik munkatársamnak, ma ugyanis már hárman dolgoznak velem a kiadónál. Ennek megalapítása egyébként klasszikus történet volt: hat éve vágtam bele, mert senki sem akarta kiadni a dalaimat, így nem volt választásom. A Kiss Kiss volt az első saját kiadású anyagom, és a karrierem kezdete is egyben.

Szabadidejében milyen zenét hallgat?
– Producerként annyi zenét hallgatok, hogy szabadidőmben egyre kevesebb időt áldozok erre. De fontosnak tartom, hogy sokféle zene inspiráljon, ezért nem csak elektronikus zenét és dzsesszt teszek a lejátszóba ilyenkor sem.