Miért volt fontos az ön számára, hogy elvállalja ezt a nagyköveti pozíciót?
– Életmódszakértőként a környezet is közel áll hozzám. Amikor az ember elvállal egy ilyen pozíciót, akkor nyilván nem képzeli azt, hogy meg tudja váltani a világot, de bízik benne, hogy valamit hozzá tud tenni a dologhoz. A környezetvédelmi témában két szinten kell dolgozni: az egyik a kormányzat, a másik a hétköznapi emberek szintje. És ezen
a téren az olyan nagykövetek, mint én is, érhetnek el eredményt, hiszen meg tudjuk szólítani az embereket.

Mi az, amit javasolna az embereknek a környezetvédelem érdekében?
– Apró dolgokat kell javasolni, amely a pénztárcájukat is kíméli. Az, hogy használjon egy hétköznapi ember napelemet, szerintem túl nagy elvárás. De például az, hogy ne folyó víznél mossanak fogat, illetve hogy egy rövid út esetén ne autóba üljenek, hanem gyalogoljanak, biciklizzenek vagy válasszák a tömegközlekedést, megfogadható tanács. Szintén ilyen tanács, hogy ha nem vagyunk otthon, kapcsoljunk ki minden elektromos eszközt és vegyük lejjebb a fűtést. A legtöbb energia a házakban, lakásokban vész el.

Környezetvédelmi szempontból mi a jellemző hazánkra?
– A magyarok, ha tehetik, szeretnek nagy lábon élni, és nem veszik figyelembe azt, hogy a környezetvédelem szempontjá-ból mi lenne jó. Így például sokan, ha kell, ha nem, működtetik a légkondicionálót. De azt sem értem igazán, hogy egy négyfős családnak miért van szüksége például – kicsit elnagyolva – egy 500 négyzetméteres házra, amikor már 150 négyzetméteren is bőségesen el lehet férni.