Ám a panettonét az olaszok ötölték ki, hagyománya Milánóból terjedt szét az egész országban. A panettone a Római Birodalom korából ered, és a 16. században már nagyjából úgy nézett ki, mint manapság, mivel ilyen kalácsformát fedezhetünk fel a híres németalföldi festő, az idősebbik Pieter Brueghel egyik sajátos hangulatú festményén.

Azt nem tudjuk, hogy már akkor is létezett-e olyan intenzív panettone-export, mint manapság, de vélhetőleg nem, így Brueghel bizonyára saját emlékeire támaszkodva festette meg, hiszen személyesen is megismerhette a jellegezetes, magas formában sütött kalácsot, amikor az 1540-es évek végén Itáliában járt. A 18. század óta kötődik ez a kalács a karácsonyhoz, legalábbis abban az időben ezt írta Pietro Vieri, akiről azt rebesgették, hogy az illuminátusok titkos társaságához tartozik, így valószínűleg képben volt a barokk kor gasztronómiai trendjeiről is.

A panettone készítéséhez Olaszországban számos forma létezik, s mindegyiknek az a közös jellemzője, hogy csőszerűen magasak, akinek viszont nincs ilyen, az úgy oldhatja meg a sütést, hogy használ egy tiszta, mázatlan agyagból készült virágcserepet, illetve ha egy 20 cm átmérőjú tortaforma oldalát kibéleli kétszer rétegzett sütőpapírral, amely jóval magasabb, mint a forma. Az olaszok használnak magas hasáb vagy nyolcszögű csillagformákat is, a kalácsszeleteket pedig édes bor – például Vin Santo – kíséretében vagy mascarpone-krémmel körítve szokták fogyasztani.

A panettone hozzávalói: 3 dkg élesztő, 1,5 dl tej, 10 dkg cukor, 35 dkg liszt, 12 dkg vaj, 1 tojás és 4 tojássárgája, 6 dkg kandírozott citromhéj, 6 dkg kandírozott narancshéj, 3 dkg mandula, 3 dkg dió, 7 dkg mazsola, 2-3 evőkanál barnarum, 1 vaníliarúd, egy csipet só. Ez a kalács abban különbözik a német műalkotásoktól, hogy elsődleges aromáját nem a súlyos keleti fűszerszámok – szerecsendió, fahéj, szegfűszeg – adja meg, hanem a könnyed vanília, amely tökéletesen harmonizál a könnyed tésztával. Futtassuk fel az élesztőt a langyos tejben egy kiskanál cukorral, szitáljuk át kétszer a lisztet, a közepében alakítsunk ki egy kis mélyedést, majd öntsük bele a felhabzott élesztőt. Kevés liszttel keverjük össze, hintsünk a tetejére is lisztet, és hagyjuk, hogy meleg helyen kovásszá érjen 1-2 óra alatt.

Hasítsuk fel a vaníliarudat, kapargassuk ki a magvakat és adjuk egy keverőtálban a vajhoz, a cukorhoz, tegyük bele a sót, és keverjük habosra. Dolgozzuk bele a tojássárgákat, mindegyiket egy fél percig keverve. A krémet tegyük a lisztbe, és gyúrófejjel ellátott robotgépben 3-4 perc alatt gyúrjuk hólyagosra. Letakarva egy órán át kelesszük, aztán ismét gyúrjuk át, de ezútttal adjuk hozzá a durva kockákra vágott narancs- és citromhéjat, illetve a szintén felaprított mandulát és diót. Mehet a mazsola és a rum is.

Egy 18-20 cm átmérőjű sütőforma oldalát béleljünk ki kétszeresen vagy háromszorosan hajtogatott sütőpapírral, ami kétszer magasabb a sütőforma pereménél, a tésztát helyezzük bele, aztán újra letakarjuk és meleg helyen másodszor is kelesztjük. Egy óra alatt nagyjából másfélszeresére kell nőnie. A felvert tojással bekenjünk a tészta tetejét, hogy sütés után csillogjon, mint jóllakott tigris szeme az alkonyatban, majd 180 fokos sütőben, az alsó rácson 70-75 percig sütjük.

Az elegáns dobozokba rejtett, vagy rafináltan egyszerű papírcsomagolásban kínált panettonék nem rosszak, de van egy hiányosságuk: éppen az a könnyed, levegős textúrájú tészta hiányzik belőlük, ami a házi készítésű panettonék eltéveszthetetlen ismertetőjegye.