Két rehabilitációs intézet látogatása, és Ameri­ká­ba költözés után a 35 éves énekes, most úgy tűnik, végre magára talált, és rendbe tette az életét. Az énekessel új CD-jének, a Reality Killed The Video Starnak a megjelenése kapcsán beszélgettünk.

Három évre tűnt el, milyen érzés visszatérni?
– Igazából egy kicsit furcsa, hogy ez egy visszatérés. Shakira két album­á­nak megjelenése között négy év telt el, a U2 két korongja öt év különbséggel jelent meg, éppen azért azt gondolom, hogy ez a három év nem olyan hosszú idő. De az emberek és a bulvármédia mégis úgy döntött, hogy ez az. És hogy hogyan érzem magam? Ki­csit ideges voltam, amikor először ki kellett állnom a közönség elé, mert az elmúlt időszakban nagyon sok mindent írtak az újságok, és nem tudtam, milyen reakciót várjak a közönségtől. Mostanra kezdek egy kicsit megnyugodni.

A lemez óriási siker, meg kellett, hogy nyugodjon...
– A rajongók, azt hiszem, egy kicsit csalódottak és zavarodottak voltak, amikor a Rudebox megjelent. A nagy részük meg is ijedt tőle. Boldog vagyok, hogy ettől a mostani korongtól megkapták azt, amire vártak.

A mostani korongot megelőző várakozás nagy nyomást helyezett önre?
– Igen, mert azt éreztem, hogy sokan várják azt, hogy elbukjak.

Mi a legnagyobb tévhit, amely Robbie Williamsszel kapcso­latban az embe­rekben él?
– Nem igazán tudom megmondani, hogy melyik a legnagyobb, az azonban biztos, hogy van néhány. Számomra a brit sajtó riasztó, ezért is menekültem el előle egy másik országba.

Milyen volt Los Angelesbe költözni?
– Remek. Los Angeles napos, és a legtöbb esetben nyugis itt az élet. Az, hogy az ember minden reggel a napfényben ébredhet fel, az összes dolgot jobbá teszi. Az európai időjárás nagyon depresszív tud lenni.

A kaliforniai élet, amely távol van a brit sajtótól, segít megküzdeni a démonjaival?
– Körülbelül három évig tudtam józan maradni Angliában. Los Angelesben lényegesen egyszerűbb tisztának maradni, itt mindenki a terápiákról beszél. Itt az emberek jobban megértik azt, hogy mit jelent függőnek lenni, mi az, hogy valaki depressziós, és így tovább.

A lemez címe, a Reality Killed The Video Star emlékeztető arra, hogy az MTV-n manapság zene már szinte nincsen, csak realityshow. Felkérték valaha arra, hogy csináljon valóságshow-t?
– Néhány ilyen ajánlatom volt, de az én házamban semmi nem történik, nincsenek olyan izgalmak, mint Ozzy Osbourne-nál. Csak én vagyok, az „asszony” és a kutyák. Min­den egyes napom ugyanolyan, nem történnek drámák, így ez nem lenne egy túl érdekes realityshow.

Mit gondol, lesz valaha Take That-újraegyesülés?
– Valószínűleg igen. Azt nem tudom megmondani, hogy én milyen mértékig veszek majd részt ebben, de igencsak engedékeny tudok lenni. Nagyon szerettem a legutolsó albumaikat. A fiúk remekül tudnak együtt dolgozni. Szóló­énekesnek lenni magányos dolog, az ember egyedül dolgozik. Igazából, mióta elhagytam őket, szerettem volna egy együttes tagja lenni.