A legfontosabb fejlesztések mellett (Fertőd-Eszterháza – cikkünket itt olvashatja, Gödöllő – íme a felújításról szóló írás képgalériával) érdekes az edelényi fejlesztés. Itt a látogatók többek között egy háromdimenziós mozival rendelkező látogatóközpontban ismerkedhetnek meg a kastély izgalmas történetével. A másik fő vonzerő a teljesen berendezett Coburg-lakosztály. A külföldiek figyelmét is ide irányíthatja, hogy a kastély egykori tulajdonosai a Szász-Coburg-Gothai német uralkodó hercegi család egyik ágához tartoztak. A famíliából származott a portugál királyi család, az egykor Bulgária trónján ülő cárok, a belga uralkodók, de Nagy-Britanniában is e család egyik tagja uralkodik, bár ez az ág 1917-ben felvette a Windsor nevet.

Jó példa a hajósi: az egykori érseki kastélyban az ezredfordulóig gyermekotthon működött, az épület rossz állapotban várta az újjászületést. Már készül a látogatóközpont és az érseki lakosztály (szalon, ebédlő, dolgozószoba), megszépül a díszterem, egy másik épületrészben pedig vadászati és borászati kiállítás nyílik. A modern turistalátványossággá fejlődő hajósi kastélyból természetesen elmaradhatatlan a kávézó, az ajándékbolt és a cukrászda, de lesznek múzeumpedagógiai foglalkozások is gyermekeknek. A kastély lesz mindezek mellett a Hajós–bajai Borvidék rendezvényközpontja, s mint emblematikus épület, akár a régió borainak címkéjére is felkerülhet. Most már csak a pincefalu fejlesztését-marketingjét kellene megoldani, hiszen a hajósi Közép-Európa legtöbb, 1200 pincével bíró pincefaluja. Ezzel egy többnapos kirándulásra is alkalmas „látványosságcsokor” alakulhatna ki.

Későreneszánsz hangulat és éjszakai attrakciók

Ezek mellett több érdekes uniós pályázat is elbírálásra vár. Egervár egy későreneszánsz látogatóközpontot szeretne létrehozni, és a várkastélyt, valamint a későreneszánsz kor mindennapi életét, érdekességeit, jellegzetességeit audioguide-os vezetéssel, játszóházzal és tapintható tárlattal mutatná be. A gyulai termálfürdőhöz közel eső Lőkösházán a kastély nyitva tartását is az új attrakcióhoz igazítanák: délután kettőtől éjfélig lehetne majd látogatni, és a kastély történetét, a környékbeli uradalmi gazdálkodást bemutató kiállításokon kívül sötétedés után fényfestészeti bemutató borítaná a kastély falait. A kör alakú, kupolás díszteremben pedig a legendás Foucault-inga másolatának működését tekinthetnék meg a látogatók.

Hol van több? Békésben vagy Vas megyében?

3500 kastélyt és kúriát tartanak számon Magyarországon. A Magyar Kastélylexikon eddig megjelent 10 kötetében (a már lebontásra került épületekkel együtt) összesen 2225 került feldolgozásra. Az eltűnt épületek aránya megyénként eltér: Vasban például 21%, míg Békésben 65%. Sokan nem tudják, hogy egykor Békés megyében is pontosan ugyanannyi, 260 kastély és kúria állt, mint Vas megyében, a Nyugat-Dunántúlon ugyanakkor nívósabb kastélyok épültek. A hazai kastély- és kúriaállomány 15%-a nyugat-európai összehasonlításban is megállná a helyét.

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély Békés megye egyik legszebb kastélya. A lebontást megúszta, de nem látogatható: jelenleg mezőgazdasági és élelmiszer-ipari iskola működik falai között (fotó: László János)

Ybl is tervezett

Megjelent a Magyar Kastélylexikon sorozat 10., Békés megyét bemutató kötete. Békés megye mai területe Békés vármegye területéből, valamint Csanád, Bihar és Arad vármegyék egy részéből, illetve Jász–Nagykun–Szolnok és Csongrád vármegyék egy-egy településéből alakult ki 1950-ben. A békési részeken döntően nagyobb, főnemesi birtokok alakultak ki, ennek köszönhetően itt magasabb a kastélyok száma és aránya, míg az egykori csanádi, bihari és aradi területeken inkább köznemesi birtokosok éltek, ezek a nemesi családok jelentős számú kúriát építettek itt.

A megyebeli egykori nemesi rezidenciák száma: 260. Ebből kastély: 32, kúria: 228. Az épületek közül napjainkban is áll: 87. Az idők folyamán – főként a II. világháború után – lebontottak 173 épületet.

A legtöbb nemesi rezidencia egykor Kunágotán volt, szám szerint 13 kastély és kúria állt ott, mára ezek közül csak egy maradt meg (Telbisztanyán). Battonyán, Csorváson, Dombegyházon, Lőkösházán, Nagyszénáson és Orosházán szintén sok bel- és külterületi épület állt egykor.

Báró Wenckheim Béla kastélya Fáspusztán

A megyében a Wenckheim család grófi és bárói ága rendelkezett a legtöbb kastéllyal és kúriával, szám szerint 32-vel, a gróf Károlyi famíliának 17 rezidenciája volt itt, a „dobogó harmadik fokát” pedig a gróf Almásy család és a Jakabffy család foglalja el 11-11 épülettel. Rajtuk kívül sok ismert történelmi család, az Apponyi, a Batthyány, a Bethlen, a Csáky, a Dessewffy, az Eötvös, a Festetics, a Habsburg, a Keglevich, a Marczibányi, a Nádasdy, az Orczy, a Rudnyánszky, a Széchenyi, a Tisza, a Thurn-Taxis és a Zichy família tagjai is birtokosok voltak a megyében.

Magyarország egyik legnevesebb építésze, Ybl Miklós több kastélyt is épített vagy átépített a megyében, így Szabadkígyóson, Bélmegyer–Fáspusztán és Kétegyházán, Hauszmann Alajos pedig a gyomai kúria átépítését tervezte.

Békés megye mai területén öt magyar miniszterelnök rendelkezett az idők folyamán kastéllyal vagy kúriával (mondhatni, ebben a megyében volt birtokos a legtöbb miniszterelnök), így báró Wenckheim Béla Bélmegyer–Fáspusztán (képünkön), Szlávy József Okányban, Tisza Kálmán és gróf Tisza István Geszten, gróf Károlyi Mihály pedig Nagyszénáson.

Miért nem laknak a magyar kastélyokban?

Virág Zsolt művészettörténészt, a Magyar Kastélylexikon sorozat íróját, a műemléki pályázatírással foglalkozó Magyar Kastélyprogram Kht. vezetőjét faggattuk a hazai kastélyhelyzetről.

Általános vélekedés itthon, hogy a magyar kastélyok, kúriák többsége lepusztult, romos állapotú. Igaz ez?
– A kisebb, 5-6 szobás kúriák esetében ez szerencsére már nem igaz, a rendszerváltozás után ezek az épületek visszakapták az eredeti lakófunkciójukat, egy-egy család otthonává újították fel őket, a kúriák mintegy 60%-a jó kezekben van. Természetesen a jó állapotú kúriák eloszlása az országban nem egyenletes, Vasban sokkal több felújított épület van, mint például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Az EU-s turisztikai vonzerőfejlesztési pályázatoknak köszönhetően a legnagyobb kastélyok sorsa is rendeződik, a komoly probléma a közepes méretű, 20-25 szobás kastélyokkal van, mivel ezekbe nehéz olyan funkciót telepíteni, ami biztosítaná a befektetett tőke megtérülését.

Mi okoz gondot?
– Az egyik lehetséges hasznosítási mód a kastélyszállóvá alakítás. E beruházások megtérülési ideje azonban legalább 15 év – azaz hosszabb idő az üzleti életben szokásos átlagos megtérülési időnél –, de ha rosszul menedzselik őket, vagy rosszak a külső gazdasági körülmények, akkor ezen időintervallumnak a többszöröse is lehet. Továbbá ki kell termelniük a 15-20 évente esedékes felújítás fedezetét is, ami műemlék épületeknél szintén jelentős költséget jelent. Ráadásul a kastélyok egy része – például egy egymásból nyíló szobasorral rendelkező, folyosó nélküli, vagy boltozatos termekkel rendelkező barokk kastély – nem is alkalmas erre a célra. Egy másik lehetséges hasznosítási forma lehet a látogatóközpont, múzeum vagy konferenciaközpont céljára történő felújítás.

Ezekben a közepes méretű kastélyokban is lehet lakni?
– Úgy tűnik, hogy abban a társadalmi rétegben, amely megengedhetné magának, hogy egy 25 szobás kastélyban lakjon, nincs igény erre az életformára. (Másoknak pedig pénzük nincs, hogy felújítsák a kastélyt/kúriát, amit visszakaphatnának az államtól, önkormányzattól – a szerk.) Az eltérő történelmi utat bejáró Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Angliában természetesen más a helyzet, ott remekül működik ez az „eredeti” kastélyhasznosítási forma, több esetben egy-egy épület akár fél évezrede ugyanazon család tulajdonát képezi. Külföldiek – főleg németek, osztrákok és olaszok – viszont érdeklődnek a hazai kastélyépületek iránt, többet meg is vásároltak, különösen a nyugat–dunántúli megyékben.

A szellemjárta kastély, a Szarvasi Arborétum fejlődésének szomorú titka, egy szerelemházasság „hátulütője”

Részletek a 10. Magyar Kasélylexikonból

Gerendás, Apponyi-kúria
A gerendási Apponyi-kúriát a megye leghíresebb „szellemjárta kastélyaként” tartják számon. Az épületben „hiába csukták be este a zárakat, reggelre valamennyit nyitva találtak, mert a kastély szellemei keresztülmentek a szobákon, felnyitva a zárakat. A bátrabb emberek a szellemjárás idején állítólag szűrös, botos, öreges embert láttak kiskutya kíséretében, de nem volt szabad hozzá szólnia senkinek”.

Kevermes–Sinamajor, Tököly – Sina – Ypsilanti-kastély
1827 után Tököly Sebő a birtokok egy részének a kezelését átengedte unokaöccsének, Tököly (III.) Péternek azzal a kikötéssel, hogy a jövedelmükből neki is juttat. Az unokaöcs azért kérte a birtokokat, hogy „rangjához méltóan” tudjon élni, és ki tudja fizetni fiatalon elhunyt György testvére adósságait is, aki tékozló volt, és „könnyelmű lévén ráadásul szerelemből nősült”. (III.) Péter azonban szintén állandó pénzzavarral küzdött, és nagybátyjának sem fizette ki a birtok bevételéből a megszabott részt. Végül Tököly Sebő megunta az állandó hitegetést, és perre vitte a dolgot.


Szabadkígyós, Wenckheim-kastély
A kétszer megözvegyült Wenckheim (III.) József harmadik feleségét, Scherz Krisztinát romantikus körülmények között vette feleségül. A feleség anyja, Müller Katalin a gróf kulcsárnője volt; a 67 éves grófnak megtetszett a 22 fiatal lány, és udvarolni kezdett neki. Erre az anya és a lánya felmondott, a gróf azonban felvéve díszmagyarját, szabályosan megkérte Scherz Krisztina kezét. Az esküvőt 1847. november 25-én tartották meg, a házasságnak azonban nem örült mindenki a Wenckheim rokonságban, különösen a gerlai kastélyban lakó Wenckheim (I.) Károly vette zokon, ugyanis ő örökölte volna a hatalmas vagyont, ha örökös nélkül hal meg (III.) József. Dühében egy fekete koporsót küldött az esküvőre az új férjnek, azzal az üzenettel, hogy „Neked nem asszony, hanem ez kell”. Jókai Mór „Egy magyar nábob” című regényében ezt az esetet is feldolgozta. Wenckheim grófnak hamarosan lánya született, a feleség azonban nem sokkal a szülés után elhunyt.


Szarvas, Bolza (Pál)-kastély
Gróf Bolza Pál Vigyázó Jozefine grófnővel kötött házasságot. A házaspárnak egy lánya született, Bolza Marietta grófnő. Bolzáné nem sokkal lánya születése után egy váratlanul fellépő betegségben elhunyt. A tragédia a grófot teljesen megtörte, a grófnő szalonját lezáratta, minden úgy maradt, ahogy felesége halálakor volt. A visszaemlékezések szerint a személyzetnek és a vendégeknek ezt a helyiséget ezután „a megboldogult grófnő szobája” néven illett említeni. A grófnőt édesanyja, Vigyázó Sándorné rendelkezésére először Budapesten temették el, majd hamvait 1925-ben a szarvasi ótemetőben lévő Bolza-sírkápolnába hozták át. Bolza Pál felesége halála után nem nősült meg újra, a tragédiát soha nem tudta feldolgozni, szinte csak a lányának és az arborétum fejlesztésének élt. A gróf tavasszal egész nap a parkban volt, ahová gyakran csónakkal járt ki a kastélyból, átevezve a Holt-Körösön. Egy metszőollóval saját maga gondozta a növényeket, egyszerű ebédjét is a parkban fogyasztotta el.