A Hradzsin (Hradcany), a Vysehrad, a Malá Strana és a Károly híd (Karluv most) kifejezések ekkor rögzültek belénk, és ekkor tudtuk meg azt is, hogy Prágában kiváló sört főznek, de ez ekkor még nem volt annyira fontos. Akkor még csak elképzeltük, hogy milyen lehet az Óvárosi tér, (Staromestské námestí) a Régi-Új Zsinagóga, milyenek a szűk kis sikátorok, ahol „aranyat csináltak” az alkimisták. Később tanultunk róla, hogy itt volt fogságban a fiatal Mátyás, itt élt Kepler (Madáchnál, ugye…), Tycho Brache, II. Rudolf dán csillagásza, itt volt a defenesztráció, amikor 1618-ban a rendi gyűlésen két császári tanácsost kihajítottak a Hradzsin ablakából, és ezzel kezdetét vette a harmincéves háború. Idősebbek 1968 furcsa hónapjaira is emlékeznek, különösen, akik akkor voltak katonák…
A cseh rajzfilmek, majd Forman, Menzel, Chytilova és társaik filmjei jó megfigyelőknek esetleg felvillantottak valamit Prágából is. És persze Hrabal mindenkor.

Többször vissza kell menni

Aztán az első alkalom, amikor rácsodálkozhatunk az ezer toronyra, a Strahov kolostorra, elbűvölhet a Tyn-templom, az Orloj csillagászati órája a bábjátékkal vagy épp a Vencel tér sűrű forgataga, hallgathatjuk a dzsesszt vagy a kintornást a Károly hídon. Aztán a második, harmadik, mert Prágába időről időre vissza kell menni.

A turizmus árt és használ is

Igaz, sokat változott az utóbbi időben. A belvárost gyönyörűen felújították, ezért aztán rengeteg a turista is. És ez igaz fordítva is: mivel rengeteg a turista, ezért volt miből felújítani Prágát. Ördögi kör. Szinte minden épület jól néz ki, csak épp… Akinek szerencséje volt, az már a rendszerváltozás (arrafelé bársonyos forradalom) előtt felfedezhette Közép-Európa legszebb városát (bocsánat, Budapest, Bécs, Krakkó és Drezda, de így van!), és a kismillió, elképesztően jó minőségű sörrel ellátott kocsmát, amelyek máig Prága (és Csehország) védjegyeként szolgálnak.

Már amelyik nem szűnt meg és még tartja a frontot a belvárosban. Ugyanis sajnos az elmúlt másfél évtizedben a tipikus prágai kocsma egyre inkább kiszorult a történelmi városrészekből, egyre több a gyanús nevű Café Bar vagy ilyen-olyan étterem, amelyekre nyilván azoknak a turistáknak van szükségük, akik ugyanazt szeretnék enni vagy inni, mint otthon.

Gasztronómiai élvezetek

Aki a cseh konyha és sörkultúra remekeire kíváncsi, feltétlenül térjen be az igazi cseh vendéglőkbe. Kóstolja meg a sertéskölteményeket knédlivel és párolt káposztával, a füstölt csirkecombot, de mindenekelőtt a Hermelín vagy a Pivny Syr nevű sörkorcsolyákat. A Hermelín (ha jó) egyfajta olajban úszó sajtféle, a Pivny Syr pedig iszonyúan büdös sörsajt hagymával, mustárral, pici vajjal. Mindegyik roppant sok sört tud felszívni, abból pedig van bőven.

Prágában mindenki sört iszik, akár reggel is, és ha bemegy egy kocsmába, sok helyen meg se kérdezik, hogy kér-e, már hozzák is a helyi legjobbat. (Merthogy mi másért menne be? Szép történet a magyar turistáé, akinek sürgős dolga lévén, berohant egy prágai kocsmába, ledobta a hátizsákját egy székre, és irány a mellékhelyiség. Mire visszatért, ott volt a söre a zsák előtt…)

Saját főzésű sörök

A Budvar, a Velkopopovicky Kozel, a Plzensky Prazdroj (ez a Pilsner Urquell), a Gambrinus vagy a Staropramen mellett kiváló nem nagynevű sörök is vannak nagyon jó minőségben.
A legkisebb külvárosi füstös kocsmában is olyan világos és többféle barna és fekete sört kapunk, amit itthon soha. És akkor még nem beszéltünk a nagyobb kocsmák saját főzésű söreiről. Az ár ráadásul igen barátságos, egyik kormány sem merte jelentős mértékben emelni, a számlát pedig bizalmi alapon vezetik.
És ami a legszebb: ez a város csak hatórányi autóútra van Budapesttől. Egy hétvégi sörözésre, városnézésre is bármikor vállalkozhatunk, akár évente többször is.

Érdekesség: a csehek isszák a legtöbb sört a világon. A statisztikák szerint az egy fôre jutó sörfogyasztás eléri a 159 litert