A „Jancsó-színészek” mellett nála friss arcok is bemutatkoznak az alkotásban, melynek vetítésével ma este megnyit a 41. Magyar Filmszemle. A rendezővel történelemről, királyokról és mindennek ellenére Mátyásról beszélgettünk.

Bár a cím mást sugall, minden fórumon hangsúlyozzák a filmről beszélők: az Oda az igazság nem Mátyás-film. Fontos ezt előre tudatosítani a nézőben?
– Ha valaki végignézi, akkor is rájön, hogy ez nem Mátyás története. Vannak olyan motívumok, amelyek kicsit megtévesztenek, mint Kinizsi Pál. Ő viszont azért került be, mert az első árulója volt, és ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Mátyás életéből csak a betegsége, a tüzes vassal gyógyított végbéldaganat van benne a filmben. Mátyásról nem is lehetett filmet csinálni. Először is nincs rá pénz: a reneszánszból nekünk egy-két faldarab, szobormaradék maradt meg. Pedig ami volt, azt ő csinálta meg építészetben, kultúrában, ő tartotta fenn a nagy hadsereget is. A nép között járó igazságos Mátyás egy emberöltővel későbbi találmány. Biztos nem nagyon szerették, mert óriási pénzeket kellett befizetni ahhoz, hogy mindezt meg tudja valósítani.

Ennek ellenére komolyan foglalkozott a forgatás kapcsán Mátyás korának történelmi hátterével…
– Várkonyi Gábor és Szabó János fantasztikusan értenek ehhez a korhoz. Ne tudja meg, hogy miket tudnak róla, én is csak néztem, mint a moziban. Hetenként összejöttünk beszélgetni. Nem elképzelésben volt gond, hanem pénzben, pedig ez nem került volna olyan sokba. Körülbelül kétmillió dollár nemzetközi szinten csak pipafüst, ennyiért dokumentumfilmet sem csinálnak a világon. Persze az ember gyermekkora ismerős a Hunyadiakkal, akik egy fantasztikus család lehettek. Mátyás nagyapja hivatásos katonaként került Zsigmond udvarába, valószínűleg románok voltak. A nemzetiség akkoriban nem volt probléma, Kinizsi is szerb vagy horvát lehetett. Mátyást nem királynak nevelték: az a bátyja volt, László, de őt kivégeztették. A Hunyadi klán érte el, hogy Mátyás király legyen, pedig őt intellektuelnek, talán papnak nevelhették. Beszélt öt vagy hat nyelvet, érdekelte a kultúra, ez volt a személyes háttere. De Mátyásról beszélek, pedig nem róla kellene…

Az Oda az igazságban sokszor ismerhetünk rá idézetekre. Honnan gyűjtötték ezeket?
– Sok helyről. Georg Büchnertől van rengeteg, vagy a Bibliából, a Prédikátorok könyvéből, annak is a szellemes, nagyon szép katolikus fordításából. És vannak benne olyan itt-ott felkapott idézetek vagy mondatok is, amelyeket nem is tudom, hol szedtem össze.

Áthallásokkal teli lett a végeredmény.
– A mai világról is szól, mert az is ilyen. Arról szól, hogy mindenki király akar lenni, hisz akiben van valami spiritusz, az tudja, hogy be kell mutassa: ő valaki. Ez sok mindennel járhat. Anyagi haszonnal, névvel, vörös szőnyeggel. Akik nem ilyenek, azok kisemberek, szegények, nem elég műveltek, millió bajuk van. A világ arról is szólhatna, hogy velük kell törődni. De nem úgy, hogy az atyád vagyok, és elintézek neked ezt meg azt. Kádár is ezt csinálta, de ő nem volt pimasz, mint Ceausescu, ő inkább szerénykedve volt diktátor. De a világ mindig erről szólt. El szoktam mondani, hogy sajnos nem vagyok hívő, de a Bibliát állandóan forgatom, gyerekkorom óta ismerem. Ha beleolvas a történetekbe, elég fantasztikusak, erről szólnak mind. Dávid király gyönyörű zsoltárokat írt, de ne tudja meg, miket csinált!

Illúziókat akart rombolni azzal, hogy bemutatja, mi mindent jelenthet a királyság?
– Azt nem lehet tudni, hogy milyen lehetett királynak lenni. Amikor közvetlenül beavatkoztak a politikába, az a diktatúrának egy fajtája volt, de ahogy bevezették azt, hogy isteni küldetés királynak lenni, egyszerűbbé tette ezt. Hisz őket a Jóisten küldte ide. De nem hiszem, hogy a film illúziórombolás. A mítoszokat mindig is később szokás kitalálni, akinek szerencséje van, megéli, hogy életében mítosz legyen belőle. Mátyásról Heltai Gáspár – aki meseszerző is volt – írta meg ezt. Akkor, amikor ilyenre szükség volt, a török megszállás és Erdély különböző erőktől való befolyásoltsága idején. Egy mítosz jót tesz a magyar öntudatnak. És ez a film nem leleplezés, hanem reflexió. A fene tudja, micsoda. (Folytatódik a fotó után!)



A szereplőválasztás kérdései egyértelműek voltak?
– Sokan vannak a filmben a régi bartaim közül. Akik halottak, azokat már nem tudtam bevenni. Cseh Tamást is felkértük, el is vállalta volna, azt hiszem, de már olyan beteg volt, hogy nem tudott részt venni. És vannak még azok, akik feltűntek: Nagypál Gábor, egy fantasztikus fickó, vagy Pindroch Csaba, aki nem ezt a műfajt szokta csinálni. A kiskirályt és az öreg király gyermekét Jákob (Ladányi Jákob – a szerk.), az unokám
játssza. Márta (Mészáros Márta rendező, Jancsó Miklós volt felesége – a szerk.) néhány filmjében már feltűnt, nem nagy szerepekben. Zsuzsi, a felségem mondta, hogy miért ne szerepeljen ő? Egyrészt az unokám, másrészt amatőr, nagy volt a kockázat. De kiderült, hogy nagyon szuggesztív.

Mit jelent, hogy az Oda az igazsággal nyit az idei
szemle?
– Jobb, hogy nincs elásva a film, és ilyen helyzetbe került, de nem olyan megrázó a történet. Az ember tudja, milyen körülmények közt él, hogy ilyen filmeket nagy fesztiválokra nem válogatnak be, nem kerülnek Cannes-ba, hogy Oscar-díjat nem kaphatnék. Egy idő után az irónia nő az emberben.


Nézzen bele, hogyan is készült a film!