Úgy tűnik, a munkahelyi gondolkodásunk sem mentes az ilyen kli­séktől, ame­lyek szerint jók és rosszak, zsenik és tehetségtelenek vetélkednek egymással.

Kicsit gyerekes és kicsit rajzfilmhős-szerű, aho­gyan elvárjuk, hogy a munkahelyeken mindig pontos és egyértelmű feladatok szülessenek, és ne legyenek érdekellentétek. Nemcsak a főnök és a beosztott, de beosztott és beosztott között is számos ellentétes érdek feszül.

Valójában az otthonról hozott személyiségünkkel veszünk részt a minden­napi termelőmunkában, így a munkahelyi konfliktusok nagyon is átlagos összezördülésekből adódnak; legyen annak hátterében egy nagyobb megrendelés teljesítése vagy a teakonyhában felhalmozódó mosatlan edények eltüntetése.

A munkahelyi jelle­münk más, mint az egy­szerű szappanopera-hősöké; pedig kicsit mindannyian „Novák Lacik” vagyunk, egyszerre felruházva jó és rossz tulajdonságokkal, és nincsen főnök, aki a vesénkbe látna.