A néphagyományok szerint ha szép, napsütéses idő van február 2-án, és a medve meglátja az árnyékát, akkor hosszú tél várható. Ha az idő borult és árnyékot nem látni, a zimankó már nem tart sokáig. Az állatkerti barnamedvék délelőtt 11 órakor jöttek elő a sziklabarlangból. A napsugarak kibújtak a felhők között, így a medvék végül meglátták az árnyékukat. A népi bölcsesség szerint tehát a tél még hosszú ideig tart.

A medvék nem alszanak téli álmot úgy, mint a denevérek, mormoták, pelék vagy sünök. Az európai barnamedvék télen kevésbé aktívak, mint a tavasztól őszig tartó időszakban, elsősorban a hozzáférhető táplálék szűkössége miatt. Az állatkerti medvéknek azonban nincs ilyen gondjuk, hiszen télen is gondoskodnak a takarmányozásukról.

Az, hogy a medvék mennyire tekinthetők megbízható időjósnak, erősen vitatható. Ugyanakkor több meteorológus osztja azt a véleményt, hogy a hosszú távú előrejelzések - a légköri folyamatok számos véletlenszerű, kiszámíthatatlan eleme miatt - eleve olyan nagy bizonytalansággal bírnak, hogy ennyi erővel akár a medvék árnyékát is figyelhetjük.

A hosszú távú előrejelzéseknél a meteorológusok az évek során megfigyelt időjárási jellemzőkből, a sokéves átlagból indulnak ki éppen úgy, mint ahogy az időjárással kapcsolatos népi bölcsességek és hiedelmek is az emberi emlékezetben megőrzött évszázados megfigyeléseken alapulnak. A népi meteorológia általában egy-egy jeles nap időjárása alapján következtet egy hosszabb időszakra, s e jeles napok gyakran a keresztény hagyományokkal is összefüggnek.

Február második napját például a "gyertyaszentelő boldogasszony napjaként" tartják számon, hiszen a hagyomány szerint Mária ezen a napon, negyven nappal a születés után mutatta be gyermekét a jeruzsálemi templomban.