Az állatkínzás pedig büntetendő cselekmény. Hamarosan kormányrendelet szabályozza újra a kisállat- és hobbiállattartást, -forgalmazást.

Ülnek a reggeli tévéműsorokban a komoly és okos állatvédők, és védik a halacskák közérzetét. A műsorvezető kérdez: ki fogja ellenőrizni az akváriumalakzatokat? Már látom magam előtt a hajnali derengést, a békésen szuszogó állatkínzó akvaristát, majd berúgják az ajtót: „Állatvédelem!” – kiabálják a benyomuló rendőrök, a földre teperik a gömbakvárium tulaj­donosát…

Megkönnyebbülök, amikor a riportalanyok csak a kisállat-kereskedések ellenőrzéséről tesznek említést. A halak mellett ezen elv alapján madarakat sem tarthatnak majd gömb alakú kalit­kában. Szegényes ismereteim szerint ez nem úgy van, hogy két kedves állatvédő, a halacskák psziché­jének jó ismerői leülnek egy kávé mellett, és rendel­etet alkotnak. Szak­apparátus izzad, tárcaközi egyeztetések zajlanak, emberek tucat­jai foglalkoznak vele.

Erősen kételkedem a halacskák agyműködésének bonyolultságában, állítólag mintegy két másodperc
a memóriakapacitásuk, de a törvényi szigorítást kilobbizóknak biztos pontos adataik vannak védenceik közérzetéről. Amit viszont biztosan tudok, hogy a jogalkotás sok mindenben adósa a magyar polgároknak. Nincs normális sztrájktörvény, használható médiatörvény. A kétharmados többséget igénylő, egyébként mindenki által tudottan rossz törvények nem változnak.

Jó a halacskáknak, nem kell nekik körbe-körbe szenvedniük a gömbakváriumokban. Magyarország inkább téglalap alakú, nekem mégis úgy tűnik, körbe-körbe úszkálunk egyre rosszabb közérzettel. Jó, hogy nálunk is ilyen fontos a halacskák közérzete. Jó, hogy erről (is) szólnak a reggeli tévéműsorok, nem kell mindig a politikával, pártprogramok oldalszámával (88 oldalas, vagy 27), a bennük fellelhető képtelenségekkel idegesítenünk magunkat. Azt hiszem, halacska szeretnék lenni, még a gömbakváriumot is vállalnám a kétlábúak lakta kuplerájunk helyett.